Az alábbiakban azokat a kemencéket mutatom be, melyek ezidáig publikálatlanok voltak, illetve csak rövid jelentés keretében jelent meg róluk ismertetés. A bemutatás ABC sorrendben történik.

Középkori és kora újkori téglaégető kemencék a történeti Magyarországon (zárójelben a kemencék száma a lelőhelyen)

1: Bajna–Paperdő (Bem József utca 5.) (1); 2: Békéscsaba–Mezőmegyer (1); 3: Budapest–Zsigmond tér 5–7. (2); 4: Csongrád–Várhát (2+2); 5: Debrecen–Józsa Pláza (1); 6: Doboz–Faluhely (1); 7: Dombóvár–Szigeterdő
(1); 8: Dömös (2); 9: Gyula–Szeregyháza (2); 10: Hajdúszoboszló-Árkos-halom (1); 11: Hetény/Chotín–Delihegy
(2); 12: Őriszentpéter (1); 13: Paks–Vizes-dűlő (1); 14: Pókaszepetk (1); 15: Tiszalök–Kövestelek (3); 16:
Zenta/Senta–Mákos (1)

Középkori és kora újkori téglaégető kemencék a történeti Magyarországon

BAJNA–PAPERDŐ (Bem József utca 5.) (Komárom-Eszergom megye)

A Bajnán előkerült kemencerészlet összesítője és metszetrajza

1974-ben Horváth István és H. Kelemen Márta figyelte meg Bajnán, a Bem József utca 5. számú ház előtt egy középkori téglaégető kemence maradványát, amelyet csatornaásás közben vágtak át. A kemence a járda és az úttest alatt is folytatódott, ezért leletmentésre nem volt lehetőség, csak rövid leírás, valamint rajz és fénykép készült a csatorna falában látható jelenségről. A dokumentációt Horváth István bocsátotta rendelkezésemre, az alábbiakat ez alapján közlöm.

A csatornaárkot az úttest és a járda között ásták, szélessége 90 cm volt. A kemencét az említett háztól 7,3 m-re figyelték meg, amelyet az említett árok ferdén vágott keresztül. Az átvágás hossza 580 cm volt, de a kemence eredeti hossza a megfigyelések alapján 480 cm lehetett.

A földbe vájt kemence a felszíntől 35–40 cm mélységben jelentkezett, alja 90 cm mélyen volt. Betöltése téglatörmelékes föld volt, de akadt néhány erősen átégett tégla is. A kemencét agyaggal kitapasztották. A falak erősen – mintegy 8–10 cm vastagon – átégtek. A fenekét egy helyen átvágták, s ez alatt még 50–60 cm vastagságban is átégett, illetve elszíneződött a talaj. A kemencének rostélya nem volt.⁸

Közelebbi datálást segítő leletanyag nem került elő, ezért a kormeghatározás – középkori – a téglák anyaga és mérete alapján történt.

BUDAPEST–Zsigmond tér 5–7.⁹

A lelőhelyen Kárpáti Zoltán végzett leletmentő ásatást 2000-ben január és május között (Kárpáti 2000.). A feltárás során több korszak leletei kerültek elő, köztük két kora újkori téglaégető kemence.

A Zsigmond tér a Duna felső árteréhez tartozó terület volt, s mindaddig az is maradt, míg az újkorban fel nem töltötték. A területről gépi erővel távolították el az újkori rétegeket, a további mélyítés pedig kézi erővel történt.

A beépítésre kerülő terület nyugati felén került elő – a jelenlegi járószinttől több mint négy méter mélységben – a két, egymás közelében fekvő, földbe mélyített objektum, melyeket nem lehetett teljesen feltárni, mivel északi oldalukat egy statikai megerősítést szolgáló betonfallal megsemmisítették.

1. kemence (2809. objektum)
Tájolása K–Ny. Bejárata nyugatról nyílt. A feltárt rész külső méretei 3,9×7,6 m, a belső 6,6×2,8 m. A hossztengellyel párhuzamosan helyezkedett el a két feltárt tüzelőcsatorna, melyek közül a délinek csak kis részletét sikerült megfigyelni. A tüzelőjáratok közötti agyagpad maradványai vörösre átégett keskeny sávként jelentkeztek, köztük az át nem égett altalajjal. Ez utóbbiak 50–60 cm szélesek voltak.
Az agyagpad egykori magasságáról nincs adatunk, mert csak a tüzelőcsatorna szintjén jelentkezett. A csatornák szélessége 60–70 cm. Az építmény nyugati és déli oldalának találkozásánál szárazon rakott törtkő falat lehetett dokumentálni. Ez is csak a legalsó sorban maradt meg, ezért a felmenő fal további szerkezetét nem ismerjük. A déli oldalon mutatkozó falrészlet alapján kizárható, hogy a kemencének ezen az oldalán további csatornák lettek volna, északi oldaláról viszont – az említett betonfal miatt – nem tudunk többet. A kemence keleti oldalán négy 15×30 cm-es szürke tégla került elő. A munkagödörnek is ezen az oldalon kellett feküdnie, ennek azonban határozott nyomát nem lehetett megfigyelni.

2. kemence (2810. objektum)
Az előző kemence oldalától keletre mintegy 2 m-re került elő. Tájolása É–D. Az égető északi részét egy betonfal vágta, ezért teljes hosszát nem ismerjük. A feltárt rész külső méretei 2,6×2,6 m, a belső 2×2,5 m. Mélysége 50 cm. A belső tér közepén, a hosszanti tengellyel párhuzamosan egy lapjára fektetett téglákból álló osztófalat találtak. A fal a tőle délre fekvő tüzelőnyílástól 120 cm-re került elő, de nem pontosan annak tengelyében, hanem tőle kissé keletebbre. (Az említett nyílás tengelye nem esik egybe a kemence tengelyével.) Az osztófal 4 tégla – közel 50 cm – magas, mely egymással kötésben rakott és átégett téglából állt. Megmaradt hosszúsága 120 cm.¹⁰ A tűztérben három-három beszakadt boltozatindítást lehetett érzékelni, melyek középen a téglafalon találkozhattak. A boltív az indítások alapján agyagból készült. További részei nem kerültek elő, és az osztófalon sem lehetett az ívvégek nyomát megfigyelni.¹¹ Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a fal eredetileg magasabb volt, s az ívek érintkezési pontjai elpusztultak. A tüzelőnyílás felé eső legközelebbi boltozat indítások közvetett bizonyítékul szolgálnak, hogy a fal eredetileg közelebb eshetett a bejárathoz, ezek találkozási pontjánál ugyanis már nem található meg a téglafal. Ez a rész valószínűleg szintén elpusztult.

A Budapest–Zsigmond tér 5–7. szám alatt feltárt kemencék

A déli rész közepén keskeny – 60 cm hosszú – tüzelőnyílást tártak fel, ezen keresztül kapcsolódott a tüzelőtér a nagyjából kerek munkagödörhöz.

A két kemence egymáshoz való kronológiai viszonyát nem ismerjük. A kemencék működési idejét csak Márton Péter archeomágneses vizsgálatai alapján határozhatjuk meg, mivel az előkerült régészeti anyag csekély mennyisége ezt nem teszi lehetővé. Az 1. kemencét (2809. objektum) az északi és a déli padkából vett minták alapján 1650 körül, de mindenképpen 1700 előtt használták utoljára. A 2. kemence (2810. objektum) esetében a vizsgált minta ugyanezt az időintervallumot határozta meg utolsó égetésként.¹²

A szakvélemény szerint tehát a két kemence utolsó használati időpontja azonos, azaz mindkettőt egyszerre hagyták fel. Véleményem szerint azonban ebben az esetben nehezen oldható fel az az ellentmondás, amely a két kemence egymáshoz való viszonyában megfigyelhető. Mint említettem az objektumok egymástól 2 m-re került elő. Ezt a távolságot az 1. számú égető még biztosan a tűztérhez tartozó részétől mértük, s ebbe nincs beleszámítva a keleti irányban folytatódó munkagödör, amelyet nem sikerült egyértelműen dokumentálni. (A munkagödör azonban 2 méternél feltétlenül nagyobb lehetett.) Könnyen belátható, hogy a kis távolság miatt (helyhiány, suvadás veszély, kényelmetlenség) a két kemence egyidejű működését kizárhatjuk. Az ellentmondást talán – részben – fel lehet oldani az archeomágneses mérésből adódó (mintegy félévszázadnyi) hibalehetőséggel. Elképzelhető ugyanis, hogy az egyik kemence használatával 1650 körül hagytak fel, majd ennek leállása után építettek egy másik, rövid ideig üzemelő égetőt. Ezzel a magyarázattal talán sikerül feloldani a fentebb említett ellentmondást. Ez azonban csak egy elméleti feltételezés, mely nem ad teljesen kielégítő magyarázatot a felmerülő problémákra.¹³

A Debrecen–Józsa Pláza lelőhelyen feltárt kemence

DEBRECEN–Józsa Pláza

2006-ban végzett megelőző feltárást Szilágyi Krisztián Antal. Ennek során került elő a jól látható, vörösre égett falú, északi sarkában erősen kormos téglalap alakú folttal jelentkező objektum. Kibontása során derült ki, hogy egy téglaégető kemencéről van szó. Hossza mintegy 8,1 m, szélessége 6,8 m volt. A kemence rövidebbik oldalával párhuzamosan öt tüzelőcsatornát figyeltek meg, melyeket háromszor megújítottak. A csatornák szélessége 55– 60 cm között mozgott, míg a padok szélessége 1 m körüli volt. A padok 15–20 cm magasak voltak a kemence aljától mérve. Munkagödröt nem figyeltek meg. Betöltéséből több korszak leletanyaga került elő, melynek döntő többsége a XIII–XIV. századra keltezhető.

HAJDÚSZOBOSZLÓ–Árkos-halom (Hajdú-Bihar megye)

A kemence a Hajdúszoboszlót elkerülő 4. számú főút nyomvonalának feltárása során került elő 2000-ben. A feltárást M. Nepper Ibolya és Szabó László vezette. A lelőhely Hajdúszoboszlótól DK-re, a város és a Keleti-főcsatorna között fekszik. Az Árkoshalom valójában egy őskori halom, melynek feltárása során több korszak leletei (neolit és szarmata sírok, valamint gödrök és házak) kerültek elő. A halom keleti oldalán egy honfoglalás kori temetőt tártak fel, amelyet egészen a XII. századig használtak. A halom körül a XII–XIII. században egy Árpád- kori falu terült el.

A Hajdúszoboszló–Árkos-halmon feltárt kemence

A kemencét az őskori halom keleti oldalába vágták bele, s ezzel a korábban itt létesített X–XI. századi temető egy részét megsemmisítették. Alját és oldalát kitapasztották agyaggal, amely a használat során keményre égett. A kemence alapterülete – a fűtőcsatornák száját is beleszámítva – 10×7 m. A fűtőcsatornák szájhosszúsága 1 m körüli. Alja a nyesési és jelentkezési szinttől 120–130 cm mélyen került elő. Ez a legnagyobb általam ismert kemence a középkorból.

Hat tüzelőcsatorna került elő, amelyek 50 cm szélesek voltak. Ezek oldalát élére állított téglákkal rakták ki, amelyek lényegében a közöttük húzódó 10–15 cm magas agyagpadok oldalára támaszkodtak. A csatornák tüzelőnyílásai meglehetősen sajátságosak voltak. A hat nyílás mindegyike kb. 80–100 cm széles és kb. 100 cm hosszú, megmaradt magasságuk mintegy 50 cm. Ebből indultak ki a már említett – keskenyebb – fűtőcsatornák. A nyílások eredetileg boltozottak lehettek, ezek azonban a használat után beszakadtak.

A kemence keleti oldalán helyezkedett el a 15×12 méteres ovális tüzelőgödör. Megfigyelhető mélysége 40–80 cm volt. Ebből egy 1 m széles, 60 cm mély árok vezette le az ott felgyűlt vizet. Az égetőben talált téglák mérete 30x17x 6 cm.¹⁴ Mint a kemencék többségénél, ebből sem került elő pontosabb korhatározó anyag.

Mindenképpen a temető felhagyása után építették, ennek ideje azonban kétséges. A leletanyag alapján a XIII–XIV. századra tehető a működése. A XIII. században elpusztult falu gödreiben is találtak téglákat. Azt, hogy ezek a kemencéből származtak-e, csak további vizsgálatok tudják eldönteni.

8 A rostély hiánya nem olyan meglepő, hiszen elég kevés olyan kemencét ismerünk, amelynek van rostélya, az viszont sokkal furcsább, hogy semmilyen agyagpadka nyomát nem lehetett megfigyelni. Ez azonban nem teljesen unikális, hiszen a hetényi 2. kemence (145/78. objektum) égetőterében sem figyeltek meg sem padkát, sem rostélyt (Čurný–Romsauer 2009. 526–528. 530–531. Obr. 6–7.).

9 Bár ezek a kemencék már nem középkoriak, jól dokumentáltságuknak köszönhetően mégis érdemesnek tartom bemutatni.

10 A metszetfotók alapján az osztófal másodlagos jelenség, mert a fényképek tanúsága szerint ezt a már kiégett kemencefenékre építették fel.

11 Nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy az ívek téglából épültek, s a boltív agyagindítása az ív belső tapasztása lehetett, esetleg az ívek egy meghagyott kis agyagpadkáról indultak.

12 Márton Péter kéziratos szakvéleménye, 2000 augusztus 3. Az eredeti példány a dokumentáció része.

13 A metszetrajzok alapján elképzelhetőnek tűnik az a lehetőség is, hogy a második kemence (2810. objektum) feltöltése után a feltöltött rész képezte az első kemence (2809. objektum) munkagödrének alját, s ez utóbbinak további felmenő részei megsemmisültek. Ezt támasztaná alá a metszetrajzon látható vörösre átégett réteg, amelyet a második kemence tetejénél jól meg lehetett figyelni, és amely nyugati irányba – az első kemence felé húzódott. Ennek a rétegnek a mélysége pedig megegyezett az első kemence aljának mélységével. Amennyiben ez a feltételezés igaz, akkor a második kemence a korábbi.

14 Egy ekkora, huzamosabb ideig működő kemence építését nyilvánvalóan valamilyen jelentősebb méretű és fontosságú épülettel/
épületekkel lehet kapcsolatba hozni. Ennek megtalálása, illetve álló(?) épület esetén a téglák összehasonlítása a további
kutatás feladata.