JELENTÉS A NYÍREGYHÁZA KELETI ELKERÜLŐ 36. LELŐHELY FELTÁRÁSÁRÓL
A Nyíregyházát keletről elkerülő út nyomvonalán 2002. november 20-án és 2003. március 27-én végzett terepjárás során igen szórványosan regisztráltunk bronzkori, császárkori és Árpád-kori cserepeket a sárgásbarna homokos talajon. Valójában nem is tudtuk eredetileg körülhatárolni a telepeket, mert nagy felületen szétszórtan találtuk a leleteket. A tárgyak a Jósa András Múzeumban 2003.16.1-2. és 2003.39.1-3. leltári számon találhatók.
2003. november 3-tól november 13-ig folyt az első szezonban az ásatás, amikor a beállt fagyos idő miatt abbahagytuk a munkákat. Ekkor 11 – meglehetősen jellegtelen – népvándorlás kori telepobjektumot tártunk fel.
A humuszolást 2004. március 16-án kezdtük újra. A lelőhelyen a nyomvonalba eső teljes feltárást 2004. május 5-én fejeztük be. Összesen kb. 1,5 ha-t kutattunk meg.
A nagyjából É-D-i irányú nyomvonal 3 K-Ny-i alacsony dombot vág át. Mindhármat megkutattuk. A dombokat egykori vízmedrek tagoltak. Ezek a lelőhelytől keletre folyó Napkori (VII/2)-főfolyás helyén egykor meglévő DK-ÉNy-i mederbe torkollottak. Az északi dombon igen gyér leletanyaggal telepobjektumokat tártunk föl, a középső dombon pedig egy késő avar (VII. század vége – VIII. század eleje) temető részletét. A sírok szomszédságában is volt néhány telepobjektum, ennek ellenére úgy véljük, hogy a telep és temető összetartozott.
A teljes feltárás végeredményeként összesen 101 objektum – 55 sír, 4 sír formájú üres gödör, és 41 telepobjektum (közte 30 gödör, 4 ház, 4 cölöplyuk, 1 tűzhely, 1 kút és 1 árok), valamint egy újkori beásás – feltárására került sor. A temető jelentősége, hogy pillanatnyilag az egyik legkeletibb késő avar lelőhely. A település fontosságát abban látjuk, hogy nagy valószínűséggel a temetőhöz tartozik. Sajátos, hogy egy egykori vízmeder másik partján helyezkedett el.
Az 55 avar kori sír É-D-i, illetve ahhoz közel álló tájolású. Közülük kiemelendő egy hamvasztásos rítusú temetkezés.
A sírok leletanyaga szegényes: főként edények, kések, csatok, orsók kerültek elő, valamint nagyobb mennyiségben állatcsont melléklet. Kiemelkedő lelet egy nyugat-európai ezüstpénz. A leletek közül a temetkezési szokásokkal hozható összefüggésbe egy sarló, amelyet a halott hasára helyeztek. Több esetben figyeltünk meg a halottvivő saroglyára, az ún. Szent Mihály lovára utaló jelenségeket.
A temető közvetlen környékén ugyancsak került elő egy telepobjektum: nevezetesen egy félig földbe mélyített ház alapja. A településen megfigyelt egyik ház szerkezete hasonló volt. Egy másik épületmaradvány esetében a cserepekkel kitapasztott kemencét bontottunk ki. Megjegyzendő, hogy a település objektumaiban bontás közben rendre feltört a talajvíz, ami alaposan megnehezítette és lassította a munkát.
Az ásatást Istvánovits Eszter és Almássy Katalin irányította, részt vett Bálint Marianna, Pintye Gábor, Scholtz Róbert régészek, Jakab Attila egyetemi hallgató, Mester Andrea és Bocz Péter ásatástechnikusok, Németh Erika, Szinyéri Péterné, Takácsné Varga Ágnes restaurátorok, Ulrich Attila helytörténész, Simonné Asztalos Henrietta adattáros és Király József grafikus.
