Avar sír; Fotó: ifj.Toldi Zoltán

2011 késő őszén folytatódott a 2008-2009-es évek feltárása, Tiszavasvári határában lévő téglagyár területén. Az előző ásatásoktól közvetlen nyugatra lévő terület most kisebb, mintegy 2 hektár nagyságú volt. Összesen 181 régészeti korú objektumot tártunk fel, melynek zömét sajnos nem tudtuk korszakokba besorolni. Ez csupán annyit jelent, hogy a feltárt objektumok többsége gabonatároló gödör lehetett, melybe később nem, vagy csak alig került  bele néhány közvetlen kormeghatározásra alkalmatlan állatcsont. Hiszen a régész legjobb olvasókönyve a kerámialelet. A többi objektum a késő rézkor, ún. Baden-kultúra és az avar időszakra tehető.     

A munka során lehatároltuk a 2009-ben megásott avar temető nyugat szélét, melyben további 8 sírt találtunk. Az előkerült sírok meglehetősen szegényesek voltak, mellékletekből csupán 2 egyszerű edényke és  két vas övcsat képviseltette magát. A korszakból 5 házat is sikerült kibontani. Ezekre jellemző az egységes alak és méret ami kb. 3,5×3,8 m. Leletanyaguk legtöbbször rendkívül szerény, csupán néhány töredéket szoktunk találni. A házban lévő kemencék körül viszont nagy mennyiségű követ bányásztunk ki; ez szinte állandó tulajdonságuk a kemencével rendelkező avar házaknak.

A terület nyugati szegletében három kutat is feltártunk (az egyik 4,37 m mély volt), de sajnos fából készült kútszerkezetet nem sikerült megfigyelni. Azonban a környékükön 10 darab rövid „V” keresztmetszetű árkot bontottunk ki, melyből kettőben szarvasmarha csontokat is találtunk. Ezek valószínűleg a legelésző állatoknak szánt itatók lehettek. Sajnos nem lehetett megmondani mely idők népei hasznáták, mert a két említett állatcsonton kívül nem találtunk bennük semmit.

Az idei évben nagyobb érdekességeket nyújtottak a késő rézkori objektumok. Az egyik egy kemence, mely szinte teljes egészében megmaradt. Ezt végül is sikerült körbebontani. Ezért tapasztott falát –  mely a nagy hő miatt vörösre égett – meg tudtuk figyelni. Érdekesség még, hogy bontás során csak a faltapasztást hagytuk meg – belülről kitakarítottuk – és mind így, mind félbe bontva megőrizte alakját és szilárdságát (anélkül hogy beszakadt volna)  még 4800 év elteltével is.

Valamint ahogy az gyakran megesik egy ásatás befejezésekor, az utolsó objektumok egyike tartogatott számunkra nagyobb meglepetést. A foltja alapján egy nagy gödörre számoltunk, de ahogy haladtunk lefelé egyre-másra kerültek elő cseréptöredékek és kagylódarabok. Aztán egyszer csak előbukkant egy összeroppant edény, a gödör középső harmadában. Innentől kezdve spaklival bontottuk tovább ezt a területet, s nemsokára egy koponya is előbukkant. A gödör délnyugati és északi szélénél további meglepetés ért minket, hiszen itt további két ember maradványaira bukkantunk. Röviden a három sírról:

A gödör északi szélén lévő sírban lévő egyént fejjel keletnek, arccal délnek erősen kuporítva – mikor a lábat és a karokat szorosan felhúzzák a testhez – temették el. Mellékletet nem adtak neki. Egyszerű és szabályos temetési mód.

A gödör délnyugati szélére temetett ember helyzete kissé ellentmondásos. Szintén kuporítva fektették be, de a koponyáját csak néhány apró töredékét találtuk meg, s bal lábát is alig hajlították be. Bár maga a test szintén K-Ny-i irányba volt tájolva, mégsem oldalt volt döntve, mint ahogy illene, hanem hasra fektették, mintha kezén támaszkodna. Úgy tűnik, hogy a test helyzetére nem fordítottak kellő figyelmet, de a váz mellett megtaláltunk két különböző edény töredékét és egy szarvcsapot is. Ez egy kissé elgondolkoztató helyzet, hiszen ha a test elhelyezésére nem fordítottak kellő figyelmet, akkor miért kaphatott több mellékletet is? Ez a kérdés egyelőre megválaszolásra vár.

A harmadik sír, mely a nagy gödör középső harmadában került elő volt a leggazdagabb. Már központi fekvése is azt sugallta, hogy itt érdekességre számíthatunk. Az elhunytat az elsőhöz hasonló módon temették el, azzal a különbséggel, hogy arca északi irányba tekint. Az eltérés pedig a mellékletek adásban van, hiszen míg az első semmit sem kapott, ez utóbbit viszont kilenc melléklettel látták el. A fejénél és a testen, a sír szintjénél magasabban legalább kettő, esetleg három összeroppant, karcolt díszítésű edény volt. Jobb oldalán egy cilindrikus nyakú bögre és egy mély tálat találtunk, mindkettőt fejjel lefelé fordították. A koponya magasságában egy kis csészét és két kagylót, vállmagasságban pedig további kagylókat helyeztek el. Az utolsó melléklet idetartozása – mely az egyik oldalán laposra hasított dörzskő volt – kérdéses, mert magától a váztól messze került elő a gödör délkeleti sarkában. Ami a legérdekesebb volt ennél a sírnál, hogy a fejnél lévő kagylók között valami furcsát tapasztaltunk. Egy apró vöröses dolgot figyeltünk meg, s csak a sír felszedésekor derült ki, hogy a kagylópár egy festékrögöt fogott közre. Sajnos a kerámiák és a csontanyag is meglehetősen töredékes állapotban került elő. Az épnek tűnő edények jelenleg restaurálásra várnak, hiszen rendkívül rossz égetési technika miatt – mely ezekre a síredényekre oly jellemző – nem volt annyira ellenálló, mit az általános használatra szánt kerámia.

A kagylók által bezárt festékrög; Fotó: ifj.Toldi Zoltán

A főgödör és a sírok közös értelmezése kissé bizonytalan. A gödör betöltésében nem látszódott beásás nyoma. A sírok a gödör alján helyezkedtek el, csak középső mélyült enyhén bele. Ezek alapján feltételezhetően egyszerre, de legalábbis nagyjából egy időben temették el ezeket az embereket, s a főgödröt is e célra szánhatták. A társadalomban betöltött szerepük is kérdéses, ami bizonyos és egyértelmű is, hogy központi temetkezés egy előkelőbb rangú ember lehetett.

ifj. Toldi Zoltán