A Szatmári-síkság sok rokon vonást mutat a Beregi-síksággal, földtörténeti kialakulását együtt szokták tárgyalni. E táj nyugaton a Nyírséggel érintkezik, északon a Tiszáig terjed, míg keleten és délen átnyúlik Románia területére. Felszínét 10-12 méter vastag holocén képződmények fedik, pleisztocén rétegek csak a Nyírség közelében bukkannak elő. A különböző holocén képződmények felszíne nagyon egyhangú. A Szatmári-síkság legmagasabb és legalacsonyabb pontja között még 15 métert sem tesz ki a magasságkülönbség. A területen három DK-ről ÉNY-nak tartó lapos hátat lehet megfigyelni.
A legnyugatibb, a Szamos-meder két partját követő mintegy 4 km széles – a környezetétől 1-3,5 magasra kiemelkedő – hát, a Szamoshát. Egy másik laposabb hát Császló és Jánkmajtis vonalában alakult ki, míg a harmadik (nagyobbik része) már az országhatáron kívül fekszik.
A Szatmári-síkság egyhangúságát bizonyos mértékig enyhítik az elhagyott folyómedrek. Egyik legrégebbi lefolyás emlékét őrzi a Nagy-éder. Ennek nagyobb kanyarulatai vannak, mint a Tiszának és a Szamosnak Vásárosnaménytól Északra. Elhagyott medrek tőle nyugatra is vannak. Közülük legépebb állapotban a Császló és Jánkmajtis közötti mederszakasz, valamint a penyigei Szenke maradt meg. A síkság nyugati részében a Szamos-meder feltöltődött partja és a Nyírség által övezett sekély medencében alakult ki – az újholocén folyamán – az Ecsedi-láp hatalmas mocsárvilága. A Balaton kétharmadát kitevő lápot a bele torkolló Szamos és a Kraszna árvizei táplálták. Lecsapolását 1895-ben kezdték meg; ma már egész területe szántóföldi művelés alatt áll. Azonban a láp még most sem adta meg magát teljesen: csapadékos időben igen nagy a belvízzel borított terület (ezeket a vizeket vezetik le a lecsapolások során ásott csatornák, a „vájások” lásd. Nagyecsed), szárazságkor pedig kigyullad a termőtalaj alatti tőzeg, ami sokszor hetekig ég. Eloltására nincs igazi lehetőség, egy-egy nagyobb eső végezheti el a tűzoltók helyett ezt a munkát.
Ha a terület vízrajzát vizsgáljuk, megállapítható, hogy a Bereg-Szatmári- síkság hazánknak talaj- és folyóvizekkel egyik legjobban ellátott területe. A Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna mind hazánkon kívül ered így gyakran alakulnak ki veszélyes árvízi helyzetek. A folyók által gyakran elöntött vidékek eredetileg ősi ligeterdő borította. A terület az elhagyott medrek, morotvák, rossz lefolyású laposok, hínár, mocsár és lápi vegetációi tették változatossá. Az elmúlt másfél évszázad alatt az erdők nagy részét kiirtották, a mocsarakat, lápokat pedig javarészt lecsapolták.
A Szatmárnak nevezett terület a Nyírségtől Máramarosig igen sok néprajzi kistájat foglal magába; a Szamosköz, a Túrhát, az Ecsedi-láp, az Erdőhát, a Tiszahát, a Kővár-vidék, a Palágyság, az Avasság mind egymástól többé-kevésbé eltérő területet jelöl. Valamiben mégis összetartoznak: lakóik nyíltszívűségében tiszta, a mai magyar irodalmi nyelvnek is alapul szolgáló beszédükben, a hagyományok szeretetében. Móricz Zsigmond egykori lakóháza Tiszacsécsén a régen volt világot idézi elénk, mintegy megelevenítve az író szülőfalujáról, a „tündérszigetről” szóló sorait: „a ház olyan, mint a többi kisház ebben a faluban; egyik az ötvenkét házból, amennyiből a falu áll a Tisza partján, gyümölcsfaerdővel körülvéve, a Tisza-parti füzesek mögött megbújva, mint egy madárfészek. De ez a ház még olyan sincs, mint a többi, mert nincs neki még rédelye se, virágtartó korlátja az ereszemelő faoszlopok közt”. De ugyanilyen múltra utal a Szatmárcsekén létrehozott tájház is, melynek berendezési tárgyai a nép hétköznapjairól mesélnek.
Nem lehet meghatottság nélkül végigsétálni a csekei temető „csónak alakúnak” nevezett fejfái között sem: a robosztus, fekete sírjelek közül kifehérlik Kölcsey klasszicista márvány síremléke; a temetőt látogatók zarándokhelye.
Innen csak egy iramodásnyira Túristvándiban forgatja a Túr az öreg vízimalom kerekeit, melyek ki tudja hány szegény és gazdag ember gabonáját őrölték már meg kopott kövei között az évszázadok során. A közelben egy másik falu, Kölcse nyolcszögletű toronysisakos, zsindelyes, szoknyás haragtornya tűnik az úton járók szemében. Ha tovább megyünk kelet felé, sorra bukkannak elő az ilyen látványt még csak nem is álmodó utazók elé a kis, középkori falusi templomok; festett kazettás mennyezetükkel, zsindelyszoknyás harangtornyaikkal. Csenger, Gyügye, Csengersima alakos-virágos templomkazettái, Nagyszekeres karcsú harangtornya a hajdan e területen működött festő-asztalosok és ácsok kezemunkáját, az itteniek esztétikai érzékét dicsérik.
Messze földön nevezetesek voltak a szatmári mesteremberek. A szorgos vállaji sváb ácsok és kézművesek keresettek voltak az egész Észak-Tiszántúlon: sajátos stílusjegyeket hordozó házaik még ma is kitűnnek a falu többi épülete közül. Hírnevet szereztek maguknak a matolcsi gubások is, akik portékáikkal bejárták a környező területek vásárait. Ügyeltek rá, hová milyen színű és formájú gubát vigyenek, hiszen tudniuk kellett, hol milyen dukál.
A tudós kocsisok, pásztorok talán sehol sem éltek ilyen elevenen a nép képzeletvilágában, mint itt. Luby Margité az érdem, aki már a 30-as években fölfigyelt erre a jelenségre, s több kötetben és néprajzi tanulmányban örökítette meg a pásztorokról hallott mondákat, hiedelmeket, falucsúfolókat.
A SZATMÁRI SÍKSÁG MÚZEUMAI ÉS KIÁLLÍTÓHELYEI
Szatmári Múzeum – Mátészalka
Móricz Zsigmond Emlékház – Tiszacsécse
A SZATMÁRI TÁJEGYSÉG TELEPÜLÉSEI
Fábiánháza, Fülpösdaróc, Géberjén, Györtelek, Hodász, Jármi, Kántorjánosi, Kocsord, Mátészalka, Mérk, Nagydobos, Nagyecsed, Nyírcsaholy, Nyírkáta, Nyírmeggyes, Nyírparasznya, Ópályi, Ököritófülpös, Rápolt, Szamoskér, Szamosszeg, Tiborszállás, Vállaj, Császló, Csegöld, Csenger, Csengersima, Csengerújfalu, Gacsály, Garbolc, Hermánszeg, Kishódos, Komlódtótfalu, Méhtelek, Nagygéc, Nagyhódos, Pátyod, Porcsalma, Rozsály, Szamosangyalos, Szamosbecs, Szamossályi, Szamostatárfalva, Tisztaberek, Tyukod, Ura, Zajta, Botpalád, Cégénydányád, Csaholc, Darnó, Fehérgyarmat, Fülesd, Gyügye, Jánkmajtis, Kérsemjén, Kisar, Kisnamény, Kispalád, Kisszekeres, Kölcse, Kömörő, Magosliget, Mánd, Milota, Nábrád, Nagyar, Nagyszekeres, Nemesborzova, Panyola, Penyige, Sonkád, Szamosújlak, Szatmárcseke, Tiszabecs, Tiszacsécse, Tiszakóród, Tunyogmatolcs, Túristvándi, Túrricse, Uszka, Vámosoroszi, Zsarolyán