A könyvtár története

A Jósa András Múzeum Szakkönyvtára története[1]


Az alapító: Jósa András

A könyvtári minerva[2] adatai szerint a szakkönyvtár alapítási éve 1922. Gyakorlatilag azonban a könyvtár a múzeummal egyidős. Létrehozása, akárcsak a múzeumé Jósa András nevéhez fűződik. Jósa András kulturális szenvedélye körében a könyvnek, az olvasásnak is hódolt. Mivel sokszor a nap huszonnégy órája is kevés lett volna teendőinek elvégzéséhez, rendszerint hajnalban, felkelés után olvasott, de gyakran látták útközben – betegeihez kocsikázva – könyvvel a kezében. A világon minden érdekelte, a régészet, az orvostudomány, a zene… Igazi polihisztor lévén színdarabokat írt, hangszereket készített, széket faragott… Ahogy mindennel ami kedves és fontos volt számára, úgy könyvekkel is körülvette magát otthon, a rendelőben, a múzeumban. Nyíregyházi rendelőjének leírásakor lánya, Jolán így emlékezik: „ A túlsó fal földtől mennyezetig, széltében-hosszában telisteli könyvek sok ezer kötetével. Némelyik kutyabőrben, ékes aranynyomattal. Sok-sok olyan is, amilyet ritkaságképen látni.”[3]

Tekintélyes könyvtárat örökölt szintén orvos nagyapjától, a nagy nyelvtudású Jósa Istvántól.[4] Híres volt könyvgyűjteménye, mely a világ klasszikusainak és tudósainak műveit eredeti nyelven tartalmazta, s saját szakmunkáit is örökül hagyta unokájának. Sajnálatos módon Jósa András idejében a „kölcsönzők” erőteljesen megnyirbálták a gyűjteményt. Néhány darabot azonban ma is őriz a múzeum Jósa István könyveiből:

A’ gyenge élet meg-hoszszabbításának, és annak a’ gyógyíthatatlan nyavalyákban való húzásának a’ mestersége II. rész/ írta Struve Kerestely Ágonston orvos doktor; fordította, s két túdósnak a’ munkájával bővítette Kováts Mihály orvos doktor.- Pest: Trattner Mátyás, 1802.

A’ veres himlő ellen való óltalom/ Jósa istván.- [S.l.]: [S.n.], 1823.

Jósa István kéziratos receptkönyve az 1700-as évekből.

Scrutinium aquarium mineralum, in Possessionibus Sindlér et Lipótz, 1. comitatui sárosiensi ingermaiatis existentium/ per Stephanum Jósa.- Cassoviae: Francisci Landerer, 1799.

Jogász apja, Jósa Péter is hagyott rá néhány könyvet. A gyűjteményt természetesen maga Jósa András is gyarapította, elsősorban orvosi, régészeti, történeti tárgyú darabokkal. Barátaitól, jóakaróitól kapott könyvei is könyvtárát növelték, melynek nagyrészét – éppúgy mint régészeti gyűjteményét -, a megyére hagyta. Ez a gyűjtemény képezi a múzeum szakkönyvtárának alapját. Később a Jósa könyvek egy részét – amelyek a kiállításban is szerepeltek – ellopták, sok könyv elkallódott az évek során. Másrészt újabbak is kerültek elő: 1993-ban Dohnál Jenő hagyatékából 66 darab Jósa-könyv. Ezek jellegzetesen őrzik tulajdonosuk egykori jegyzeteit, mely hol a könyv megítélésére, hol a benne található gondolatok kiegészítésére vonatkoznak. Halála után emlékét őrizve mind a múzeum, mind a könyvtár felveszi nevét.



[1] A múzeumi hálózat létrejöttével a nyíregyházi Jósa András Múzeum egyúttal a megyei múzeumok központja is lett. A szervezethez tartozó tagmúzeumok (Tiszavasvári: Vasvári Pál Múzeum, Vásárosnamény: Beregi Múzeum, Mátészalka: Szatmári Múzeum, Kisvárda: Rétközi Múzeum, Nyíregyháza-Sóstófürdő: Sóstói Múzeumfalu, Vaja: Vay Ádám Múzeum, Nyíregyháza: Kállay Gyűjtemény, Nyírbátor: Báthori István Múzeum) mindegyike rendelkezik kisebb-nagyobb könyvtárral. Jelen dolgozat kizárólag a Jósa András Múzeum szakkönyvtárának történetét igyekszik feltárni. E tárgyban eddig egyetlen tanulmány született 1986-ban, Horváthné Rikker Judit tollából.

[2] Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvári minerva/ szerk. Zselinszky Lászlóné..- Nyh.:  MSZMK, 1991. 193.

[3] Jósa Jolán: Dr. Jósa András és elődei. Miskolc: Ludvig István Könyvnyomdája, 1934. 169.

[4] Fazekas Árpád: A Jósa-orvosdinasztia. In: Megyénk nagy orvosai. Szerk. Bodnár Lóránt. Nyh.: Szabolcs-Szatmár Megyei Jósa András Kórház-Rendelőintézet, 1987. 6. Jósa István (1756-1839) 1778-1786 között Békés vármegye, 1787-1807 között pedig Szabolcs vármegye főorvosa.

 

Az „ajándékozók” könyvtára

A könyvtár sorsa összefonódik a múzeuméval, melyet Jósa 1918-ban bekövetkezett haláláig vezetett. Jósa „hetedik édes gyermekeként” kezelt múzeumát mindenkor lehetőleg a legjobban próbálta patronálni. Az ő közbenjárásának köszönhetően 1899-ben kedvező fordulatra került sor: a Nyíregyházán újonnan felépült megyeháza épületébe költözhet a múzeum. A könyvtár egy sötét szobában kap helyet, Kiss Lajos[1] múzeumőr személyében pedig kezelőt.

Sorsának alakulása Szabolcsvármegye Alispáni Jelentéseiből követhető nyomon. A jelentések 1914-től kezdve évről-évre[2] tájékoztatnak a könyvtárról is, bár e rövid bekezdésnyi beszámolók többnyire a gyarapodásra szorítkoznak. Nincs szó az állomány felépítéséről, használatáról. A nagyságára vonatkozó néhány adat Kiss Lajos múzeumtörténetéből[3] és egy kéziratos feljegyzéséből[4]: a múzeumi könyvtár 1914-ben 332; 1915-ben 350; 1927-ben 765 mű 1091 kötetben. A könyvtár gyarapodása elsősorban az ajándékozók érdeme, de állami letétként, valamint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége révén is több kiadványhoz hozzájutott a könyvtár. Vásárlásról csupán két alkalommal ad számot a jelentés.[5] Magánszemélyek és intézmények is szerepelnek az adakozók között. Jósa mind a dunántúli, mind a környező múzeumokkal igyekezett felvenni a kapcsolatot. Ismeretes, hogy Jósa 1903-ban, a nyíregyházi múzeum berendezése előtt tapasztalatszerző körútra indul az országban. Célja a múzeumok berendezésének, az anyag elrendezésének tanulmányozása. Hét város múzeumát keresi fel: Szekszárd, Keszthely, Sümeg, Kőszeg, Szombathely, Sopron, Győr.[6] Már ekkor igyekszik kapcsolatot kiépíteni a meglátogatott intézmények és leendő múzeuma között. A körútról számos kiadvánnyal tért haza. A jelentéseken adományozóként szereplő szervezetek (Székely Nemzeti Múzeum, Békéscsabai Múzeumi Egyesület, Debreceni Múzeum, Trencsénvármegyei Múzeumi Egyesület, Pécs-Baranyamegyei Múzeumi Egyesület, Magyar Tudományos Akadémia, Borsod-Miskolci Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Székesfehérvári Múzeumi Egyesület) arra utalnak, hogy a jó viszony továbbra is megmaradt. A legtöbbször előforduló magánszemélyek a következők: Jósa András, Id. és Ifj. Radványi Sándor, Jeney Szabó Árpád, Gr. Degenfeld Pál, Leffler Béla, Petrikovics László, Marosi Arnold, Fettich Nándor, Roska Márton.

A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége 1934-ben kísérletet tesz a múzeumi könyvtár nyilvánossá tételére, mondván, hogy „a könyvgyűjteményt élővé és hatóvá nyilvánossága teszi s életképessége és fejlődése nagy részben attól függ, hogy nyilvánosságának határait meddig tudjuk kiterjeszteni, mily mértékben tudjuk a közönség érdeklődését fölébreszteni s az érdeklődés állandóságát biztosítani.”[7]

Ezzel egyidejűleg többpontos adatlapot kértek a múzeumtól, melyeknek segítségével felmérték a könyvtár nyilvánosságra való alkalmasságát. Kiss Lajos azonban a múzeumi könyvgyűjtemény szaktudományos jellegére hivatkozva elutasította a próbálkozást.



[1] 1912-től alkalmazza a vármegye. Jósa életében múzeumőrként, 1925-1948 között igazgatóként.

[2] 1917-19 között a múzeumról nincs beszámoló, 1920, 1923-24 és 1940-41 között pedig nincs könyvtári vonatkozású adat.

[3] Kiss Lajos: A Szabolcls vármegyei Múzeum története I. 1868-1918. Nyíregyháza: [k.n.], 1965. 77., 79.

[4] Kiss Lajos kéziratos levele 1947. január 15-én kelt. A rábízott Szabolcsvármegyei Könyvtárra vonatkozó adatok között jegyzi fel a múzeumi könyvtár 1927-es állománynagyságát.

[5] 1914-ben Hampel József: Ujabb tanulnányok a honfoglaláskor emlékeiről c. kötetet vásárolta a múzeum a könyvtárnak. 1921-ben pedig arról értesít a jelentés, hogy a vármegyétől kapott 50 000 koronából alapvető kézikönyveket is vettek.

[6] Hazatérve terjedelmes cikkekben tájékoztatja a közönséget élményeiről a Nyírvidék hasábjain.

[7] 117/1934-es irat.

 

Könyvgyűjteményből könyvtár lesz

A 40-50-es évekre vonatkozó források hiányában kevés információnk van a könyvtár alakulásáról. Erről az időszakról csupán Nyárády Mihály beszámolója[1] és Csallány Dezső múzeumtörténeti összefoglalója[2], mely a kezdetektől 1964-ig tárgyalja a múzuem történetét. Ezekben természetesen többször is szó esik a könyvtárról. A háború és a rendszerváltás utáni helyzet súlyosan károsította a múzeumot: bombatalálat érte az épületet, leégett a tető, betörtek, a tárgyakat ellopták, szétdobálták, összezúzták… A rendezés azonban lassan megindul. 1948-ban a könyvtár mintegy 800 kötetes, rá egy évre Nyárády Mihály[3] hozzáfog a leltározáshoz. 1954-ben megindul a könyvtári anyag rendezése, valamint feldolgozása (cédulakatalógus) is. A gyűjtemény rohamosan gyarapszik, tíz év alatt megötszöröződik: 1958-ban már 4588 kötetes. Ebben közrejátszik az a tény, hogy a régi vármegyei könyvtár feloszlatásával nagy mennyiségű anyag került a könyvtárba, másrészt megindult a tervszerő vásárlás is. A gyűjtőkör fokozatosan kibővült. Jósa idején elsősorban a régészeten volt a hangsúly. Kiss Lajos, a múzeum néprajzi és képzőművészeti gyűjteményének megalapozója, már e tudományterületek irodalmát is igyekezett beszerezni, valamint az alapvető kézikönyveket pótolni.

1962-ben külön könyvtárosi[4] beosztást létesítenek. Máig tartó gyakorlatként kialakult az a szokás, hogy a könyvtári beszerzést egy muzeológus – figyelembe véve a múzeum kutatóinak igényeit – felügyeli, az egyéb könyvtári teendőket pedig a könyvtáros látja el. Feladatköre a rendelés lebonyolítása, adminisztrációs teendők, katalogizálás, cserekapcsolatok ápolása, bibliográfia készítés[5], valamint egy a múzeum speciális tevékenységéből (könyvkiadás[6]) adódó feladat: a múzeumi kiadványok nyilvántartása. Már a 60-as években gondot jelentett egyrészt, hogy a könyvtárost csak négy órában foglalkoztatták, másrészt, hogy többnyire nem szakképzett munkaerőt alkalmaztak. A főállású státuszra azonban egészen 1976-ig várni kellett, felsőfokú végzettségű könytáros pedig csak 1988-ban került a könyvtár élére.



[1] Nyárády Mihhály: A nyíregyházi Jósa András Múzeum tíz éves munkája. In: Magyar múzeumok 1944-1945. Bp.: Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, [S.a.] 131-139.

[2] A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya a múzuemok történetére vonatkozó hiány pótlására minden megyei intézményvezetőtől – megadott szempontot szerint – kért egy történeti-statisztikai összefoglalót az adott múzeumfa vonatkozóan, 1964. március 1-i beküldési határidővel.

[3] Nyárády Mihály (1889-1980) néprajzkutató. Előbb múzeumőr, majd az államosítás után igazgató (1951-1954).

[4] Az első megbízott Novák Zoltán, őt dr. Erdész Sándor etnográfus irányítása mellett Debreczeni Lászlóné követte.

[5] A mindenkori könyvtáros 1975 óta elkészíti a múzeum tudományos munkatársainak éves publikációs listáját. Az első megjelenés : H. Rikker Judit: A Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága tudományos munkatársainak szakirodalmi tevékenysége 1975-1977-ben. In: NyJAMÉ XVIII-XX. (1975-1977). Szerk. Németh Péter. 203-210.

[6] Csallány Dezső múzeumigazgató 1959-be, Jósa András halálának 40. évfordulója alkalmából indította útnak a múzeum évkönyvét, valamint a Jósa András Múzeum kiadványai c. sorozatot. Később bővült a kiadványok köre néhány sorozat indításával: a 70-es években a Jósa András Múzeum Képzőművészeti katalógusai és a Jósa András Múzeum kiállítási vezetői, majd 1997-től a Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán.

 

A Jósa András Múzeum Szakkönyvtára napjainkban

1974-től a könyvtár a többi gyűjteménytől elkülönítve, a tetőtérben kialakított helyiségben kapott helyet a múzeum jelenlegi – a volt pénzügyi igazgatóság – épületében. A múzeum 2006-2008 közötti belső átalakítása eredményeképp a teljes állomány a földszintre költözött. Az olvasóterem kibővült: egy nyolc férőhelyes, helyismereti irodalmat és kézikönyvtárt magába foglaló kutatóhellyé. Az állomány nagyobb része a tömörraktárba került, a folyóiratok egyenlőre a folyosón vannak elhelyezve. Gyűjteményünk mára mind összetételében, mind nagyságrendjében egy igen jelentős tudományos szakkönyvtárrá fejlődött. Több mint 30 000 kötetes könyvállománnyal, s csaknem négyszáz különböző folyóirattal rendelkezik. Gyűjtőköre révén a könyvtár kiemelten a régészet, történelem és néprajz tudományterületei, valamint a helytörténeti irodalmat gyűjti a teljesség igényével. Szépirodalmat csak a helyi szerzőkre (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Ratkó József…) korlátozva szerezzük be.

A könyvtár korlátozottan nyilvános, prézens, vagyis állománya csak helyben használható. Elsődleges célja a múzeumban dolgozó tudományos kutatók munkájának szakirodalommal való ellátása. Természetesen előzetes bejelentkezéssel és engedéllyel nyitva áll a kutatók előtt. Gyakran keresik fel a megye általános é középiskolás csoportjai egy-egy vetélkedőre való felkészülés alkalmával, valamint szakdolgozók, a levéltár munkatársai, más megyék muzeológusai is használják.

 

A könyvtár mai felépítése

Az állomány jelentős részét a dokumentumtípusonként rendezett gyűjtemények: könyvek, évkönyvek, folyóiratok, CD-k, kiállítási katalógusok, különlenyomatok; másik részét a különgyűjtemények: Jósa-, Dessewffy-, Toldi-, Gönyey-, MSZMP Archivum-, Katona-hagyaték.

A könyvanyag elsősorban monográfiákat, gyűjteményes köteteket, tanulmányköteteket tartalmaz nagyságrendi elhelyezésben. Azonban a gyűjtemény felépítése nem mindig volt következetes, így előfordul, hogy kiállítási katalógusok, évkönyvek is kerültek az állomány ezen részébe. A Jósa könyveknek csak egy igen kicsiny részét kezeli a könyvtár külön, nagyrészük ebbe a könyvállományba van beolvasztva, szintúgy a Dienes-hagyaték.

Az évkönyvek két nagy csoportra vannak osztva: belföldi és külföldi évkönyvek. Az előbbiek megyénként, az utóbbiak országonként kerültek betűrendben a polcokra. Könyvtárunk 43 budapesti, és 38 vidéki intézmény évkönyveit gyűjti, s közel 20 ország mintegy 100 évkönyvét őrizzük. A legszorosabb kapcsolat Romániához, Németországhoz, Ausztirához, Csehországhoz és Szlovákiához fűzi a múzeumot.

Folyóirataink külön raktárban, betűrendben találhatók a polcokon. A 368 féle folyóirat nagy százalékban magyar nyelvű. Elsősorban a tárgyuknál fogva gyűjtőkörbe tartozó folyóiratokat gyűjtjük: régészeti, néprajzi, muzeológiai, művészeti, nyelvészeti, műemlékvédelmi és tudományos ismeretterjesztő, illetve a megyére vonatkozó lapokat. Ide kívánkozik a megjegyzés, miszerint könyvtárunk rendelkezik a legteljesebb Nyírvidék állománnyal, de romló állapotuk miatt már nem szolgáltatjuk az olvasóknak, csakis mikorfilm formátumban. Szinte az alapítástól kezdve teljes az Archeológiai Értesítő, a Néprajzi Értesítő, az Ethnographia, a Századok; de vannak olyanok is, melyekből csak pár számot őriz a múzeum. Jelenleg 64 folyóiratot – köztük három napilapot – gyűjt a könyvtár.

Igen szerénynek mondható 42 darabos CD-tárunk. Ezt a dokumentumtípust ugyanis könyvtárunk csak 1999 óta gyűjti, többnyire a Arcanum Adatbázis Kft. Által készített kézikönyvek és folyóiratok elektronikus változatait.

Intézményünk jellegénél fogva gyűjti a kiállítási katalógusokat. Ezek között egyaránt vannak vaskos tanulmánykötetek, kataszterek, és pár oldalas ún. vezetők. Nagyságuk háromezerhez közelít, de számuk így sem pontos, hiszen a törzsállományban is számos darabjuk megtalálható.

Könyvtárunk tekintélyes, mintegy 1500 darabos különlenyomat-gyűjteménnyel is rendelkezik. Folyóiratokban, évkönyvekben, gyűjteményes kötetekben megjelent dolgozataikat küldték le a múzeumba a barátok, kollégák, tanítványok.

 

Különgyűjtemények

A törzsállománytól különválasztva található néhány hagyaték, valamint a régi könyvek. Különgyűjteményeink mechanikus elrendezésben találhatók a raktárban.

A legkorábbi a Jósa-hagyaték. A Jósa-könyvek mostoha sorsáról már történt említés. Sajnálatos módon az elkülönített részben csupán 81 Jósa-könyv van, a többi az állományba van szétszórva.

Gönyey Sándor 332 kötetes könyvtára a néprajzkutató halála (1963) után került a múzeumba. A könyvekről külön katalógus készült.

A Dessewffy-hagyaték 24 kötetből áll. A 70-es évek közepétől Dr. Puskás Miklós római katolikus plébános (Tiszavasvári) segítségével darabonként gyűjtötte Németh Péter[1]. Legékesebb darabjai a XIX. Század első feléből származó folyóiratok, így a Tudományos Gyűjtemény 1824-25. és 180. évfolyamai, az Új Magyar Muzeum 1853. és az Életképek 1845. éve. A Regélő 1839. című kiadvány pedig azért említésre méltó, mert ez az első magyar szépművészeti folyóiratunk.

Ajándékozás révén jutott a múzeum tulajdonába a Toldy- (477 kötet) és a Dienes-hagyaték. Mindkettő a könyvek igen színes palettáját mutatja: történelem, irodalom, művészet stb. Dienes Ö. István 1987-ben halt meg, lakása 5 évig üresen állt. Könyvei a 90-es évek elején kerültek a könyvtár tulajdonába. (112 kötetet leltároztak be, történeti, helytörténeti, irodalmi témájú könyveket, régi tankönvveket és a Természettudományi Közlöny 1875-1895 között megjelent évfolyamai közül néhányat. ) A Toldy-hagyaték egyik érdekes darabja A nagykállói Kaszinó alapszabályzata 1907-ből.

A könyvtár birtokol néhány igen szép kiállítású, bőrkötésű csatos könyvet (tirpák nyelvű énekeskönyvek), valamint számos, tartalmában értékes és érdekes ritkaságot is. Ezeket – mivel fénytől fokozottabban kell óvni – szekrényben tároljuk. Íme közülük néhány:

Ad numismata regnum veterum anecdota, autrairora acessio naova conscripta/ Froelich Erasmo. Viennae: Trattner, 1775.

Dictionnarire D’amour, 1741.

Jó illatú rósáskert… (imádságos könyv). Pozsony-Pest: Landerer, 1813.

Institutiones Arithmeticae in usum Gymnasiorum, 1814.

Deliciae hortenses: das ist Blumen, Artzneis, Küchen und Baum-Gartens- Luft.- Stuttgart: Benedict Meslern und Cristoph Erhardt, 1728.

Az 1900 előtti kiadványokról 2002-ben CD-adatbázis készült, mely tartalmazza a könyvészeti leírást, a könyvek állapotára vonatkozó adatokat, valamint képeket is. Az eddig 250 tételt tartalmazó adatbázis azonban még nem teljes, folymatban van a szabadpolcon található 1900 előtti könyvek feldolgozása.

A rendszerváltozás eredményeként, 1989-ben került a könyvtárba az MSZMP könyvanyaga, melynek döntő többsége különgyűjteményként, feldolgozatlanul – és így szinte használhatatlanul – áll a polcon. A 90-es évek elején elkezdték ugyan a  beleltározást és katalogizálást, de ez a munka megszakadt. A kb. 1300 kötetnyi anyagból 324 db lett külön leltárkönyvbe beleltározva. 2012-ben az intézményvezetés úgy döntött, hogy az anyagot a Kisvárdai Múzeumba helyezi ki, ott kerül feldolgozásra.

1999 ősze és 2000 tavasza között zajlott Katona Béla könyveinek jegyzékre vétele, a jeles irodalomtörténész ugyanis – még életében – a városra hagyta könyvgyűjteményét. Bár legfőbb vágya volt  szeretett könyvtárát a múzeumban jó helyen tudni, ez  már nem adatott meg neki. A mintegy 5000 kötetes, tulajdonképpen irodalomtörténeti könyvtár legértékesebb darabjai az első kiadásokból álló Krúdy-gyűjtemény, valamint a helyismereti gyűjtemény. A könyvek bekerülésének egyetlen akadálya a helyhiány volt: az adományozó egyetlen kérése ugyanis az volt, hogy különgyűjteményként kezeljük könyvtárát. A könyvtár végül a Görögkatolikus Hittudományi Főiskola könyvtárába kerültek.



[1] Dr. Német Péter szíves szóbeli közlése.

 

Gyarapítás, feldolgozás

A 90-es évekre kibővültek az állománygyarapítás lehetőségei. A kezdetben elsősorban ajándékozás, letét, hagyaték és csere útján növekedő gyűjtemény mostanra tervszerű vásárlás útján is gyarapszik. A 70-80as években a Könyvtárellátó és az Akadémiai kiadó révén rendelt a könyvtár. Mára elterjedt az antikvár vásárlás, kibővült a könyvpiac, egyyre több kiadói katalógus jelenik meg, s ma már az interneten keresztül is vásárolhat a könyvtár. Persze a számadatokat tekintve az éves gyarapodás nagyobb részét még mindig az ajándék és csere útján kapott könyvek teszik ki. A könyvtár szinte valamennyi hazai és számos külföldi – főként európai – múzeummal és más tudományos tevékenységet folytató intézménnyel tart fenn kapcsolatot. A külföldi cserepartnerek számát tekintve jelentős apadás történt. 1965-ben még 145 intézménnyel álltunk kapcsolatban, az idők folyamán ez csaknem a felére csökkent. A szűkítésre anyagi okok miatt – maga postaköltség – került sor. A meglévő partnereinkkel azonban jó a kapcsolat, a kiadványok cseréje évtizedek óta működik.

A hagyományos papír alapú katalógus (szerző, cím-tárgyszó, sorozati, folyóirat) mellett elektronikus katalógust is építünk. Az első kezdeményezés a jelentések alapján 1990-re tehető. A tervezett könyvtári program (TEXTAR) bevezetése azonban – meg nem nevezett okok miatt – azonban nem indult el. A múzeum vezetése azonban a szűkös anyagi helyzete ellenére sem mondott le a gépesítésről. Két részen sikerült biztosítani a feltételeket a munka megindításához: 2000-ben megvásároltuk a CORVINA integrált könyvtári rendszer katalogizáló modulját, majd az azt követő évben a szükséges szerver gépet. A program betanulása és a kísérleti szakasz után 2002-től a kurrens kiadványok már elektronikus katalógusunkban is szerepelnek. A retrospektív katalógus-konverzió folyamatosan történik, jelenleg több mint 15000 rekord van az adatbázisban, mely az interneten is elérhető.

 

Laskayné Szőlősi Katalin

könyvtáros


Felhasznált irodalom 

  • Alispáni jelentések 1914-1943
  • Csallány Dezső: Jósa András Múzeum.- Nyh.: 1963. 34 p. Gépirat
  • Csallány Dezső: Száz év méltatása 1868-1968.- In: NyJAMÉ XI. Szerk. Csallány Dezső.- Bp., JAM, 1969. 7-11.
  • Fazekas árpád: A Jósa-orvosdinasztia.- In: Megyénk nagy orvosai. Szerk. Bodnár Lóránt. – Nyh.: Szabolcs-Szatmár Megyei Jósa András Kórház-Rendelőintézet, 1987. 6.
  • Horváthné Rikker Judit: Szakkönyvtár a Jósa András Múzeumban. Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári Híradó 13.1896. 1-2. 3-7.
  • Kiss Lajos: A Szabolcs vármegyei múzeum rövid története 1868-1918.- Nyh.: [S.n.], 1965.
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtári minerva. Szerk. zselinszky Lászlóné. Nyh.: MZSMK, 1991. 193-194.
  • Németh Péter: A 125 éves Jósa András Múzeum történetéből. SzSzBSzle 28. 1993. 4. 359-365.
  • Németh Péter: Kiss Lajos,  a múzeumigazgató. SzSzBSzle 1981.1.42-48.
  • Nyárády Mihály: A nyíregyházi Jósa András Múzeum tíz éves munkája. In: Magyar muzeumok 1945-1955. Bp.: Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, [S.a.] 131-139.
  • Páll Géza: Tudományos műhely a padláson. KMo 42. 1985.287.(sec. 7.) 7.
  • Somogyi Jolán: Szabolcsvármegye törvényhatósági könyvtárának rövid története. Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári Hiradó 5.1978.3.3-8.
  • Szabocls-Szatmár-Bereg Megyei Múz. Ig. éves beszámolói 1963-2001.

A tanulmány megjelent a Fejezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye könyvtártörténetéből c. kötetben 2005-ben.