Mohácsi Endre

Károlyi Ferenc megbízólevele

Ferenc Károlyi’s credential

Gyűjtés helye, éve: Nyíregyháza; nincs adat

Kor: 1753

Gyűjtemény: Jósa András Múzeum történeti dokumentumok gyűjteménye, ltsz. 2017.4.33.

Méret: 40 x 25 cm

Bár az 1699 januárjában aláírt karlócai béke eredményeképpen Magyarország teljesen felszabadult az oszmán megszállás alól, jócskán maradtak elhagyott, elpusztásodott területek. Nyíregyháza és környéke sem volt ez alól kivétel. Sőt! A Csáky uradalom 1688-as urbáriumában a város és az azt körülvevő terület „…nunc totaliter deserta”-nak, azaz „teljes pusztaságnak” neveztetett. A valóságban ettől jobb volt a helyzet: teljesen nem néptelenedett el, ám a termőföldek megműveléséhez aligha voltak elegen. Nyíregyháza népessége a XVIII. század első felében lassú növekedésnek indult, de igazi változás akkor kezdődött, amikor 1748-ban a birtok fele a Károlyi család kezébe került. Gróf Károlyi Ferenc pusztáinak benépesítését telepesekkel óhajtotta megoldani. Ennek érdekében bízta meg 1753 májusában Petrikovics János csizmadiamestert, hogy keressen vállalkozó kedvű telepeseket, akik kedvező feltételek mellett életre keltik Nyíregyháza és környékének műveletlen földjeit. Petrikovics, aki szívesen vállalta az impopulátor szerepét, ügyes szervezőként elérte, hogy Békés vármegye területére még korábban a felvidékről betelepülő szlovák nyelvű lakosság köréből 214 család választotta az új életet Nyíregyházán 1753-ban. Károlyi nem csalódott a birtokára érkező „tirpákokban”, ugyanis a megígért háromévi adómentességet és szabad vallásgyakorlatot szorgalmas munkával hálálták meg. Munkájuk nyomán Nyíregyháza addig sohasem látott fejlődésnek indult, olyannyira, hogy 1824-ben a város polgárai egy összegben váltották meg magukat a Károlyiaktól.

Place and year of acquisition: not known
Date: 1753
Collection: Jósa András Museum, Collection of Historical Documents, inv. no. 2017.4.33.
Size: 40 x 25 cm

Although after the Treaty of Karlowitz was signed in January 1699 and as a result Hungary totally released from the Ottoman power, there were huge abandoned, barren areas. Nyíregyháza and its surroundings were not an exception. The 1688 Urbarium of the Csákys named the city and the surroundings “nunc totaliter deserta” meaning “total barren land”. In reality the situation was better. The area was not totally unpopulated, but there were not enough manpower to cultivate the soil. The population of Nyíregyháza started to increase slowly in the first half of the 18th century, but the real change started when half of the demesne got into the possession of the Károlyis in 1748. Count Ferenc Károlyi wished to populate the barrens with colonists. For this reason he assigned János Petrikovics, a bootmaker master to search and invite colonists who would bring back to life the soil in and around Nyíregyháza. Petrikovics, who undertook this task with pleasure, managed that 214 families from Békés County chose to come to Nyíregyháza in 1753. The Slovak speaking community moved to Békés County earlier from Upper Hungary. Kárlyi was not disappointed in the so called “tirpák” families, as they rewarded the three-year tax exemption and free religious practice with diligent and hard work. As a result of their work Nyíregyháza developed rapidly, as never before. In 1824, citizens of the city were able to redeem themselves in one sum from the Károlyis.