” Csókolj meg Édes “

A kiállítás középpontjában a nő áll, akinek a szerepét egy meglehetősen ellentmondásos, roppant szigorú és szűklátókörű korban a 19. század második felétől a 20. század első feléig terjedő nagyjából száz évben mutatjuk be. Megismerkedhetnek a polgári családok asszonyaival, akik szigorú erkölcsi nevelésben részesülve, úgy mentek férjhez, hogy esküvőjük napjáig semmit nem tudtak mi zajlik majd köztük és a leendő férjük közt a nászéjszakán. Férjük jóindulatának voltak kiszolgáltatva, akik teljhatalommal bírtak feleségük felett és nem tűrték az erkölcstelenséget. A felszínen legalább is így tűnt. Ezzel szemben a korszakban a prostitúció több ezer éves történelme során sosem volt ennyire virágzó iparág. A legősibb mesterséget kiszolgáló lányok nagy része bordélyházakban lakott, ahol ki voltak szolgáltatva a bordélytulajdonos kényének. Ugyanígy hatalmi pozícióba kerültek a polgári és arisztokrata hölgyek, akik a házukban szolgáló cselédek munkáját felügyelték. A cselédlányok így a házaséletük miatt frusztrált asszonyaiknak és a ház urainak is ki voltak szolgáltatva, hiszen az urak a négy fal között úgy molesztálhatták a cselédjeiket, hogy soha nem kaptak érte büntetést. Ebben a korszakban terjedtek el az erotikus tematikájú élclapok is, melyek obszcén rajzokat, majd fényképeket közöltek és egy csapásra nagy népszerűségnek örvendtek ebben a szigorú erkölcsiség képét fenntartani kívánó képmutató világban, ahol Budapesten annyi bordélyház működött, mint a jóval nagyobb London városában.