Válogatás Gencsy Tibor huszár főhadnagy trófeáiból

A Jósa András Múzeum állandó kiállítása

Megtekinthető: hétfő kivételével, nyitvatartási időben.


Gencsi és érmihályfalvi Gencsy Tibor a Szabolcs vármegyei Kislétán született 1918. május 29-én. A gimnáziumi érettségi után tényleges katonai szolgálatra Nyíregyházára, a 4. huszárezredhez vonult be. A tartalékos tiszti iskolát 1938–39-ben végezte el, s 1940. január 1-jén tartalékos zászlóssá léptették elő. Az 1940. évi ténylegesítési próbaszolgálat után 1941. február 4-én átvették a honvédség hivatalos állományába és hadnaggyá léptették elő. A 4/5. lovasszázad I. szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi bevonulásban. 1941. január 16. és április 30. között Pápán ejtőernyős ugrótanfolyam hallgatója volt, közben eredeti századával részese volt a délvidéki hadműveletnek is. 1941. június 30. és november 9. között ugyanezen beosztásban Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1942. január 6. és május 1. között Pécsett főtiszti tanfolyamon vett részt, majd december 1-jéig Alagra, a Honvéd Versenyistállóhoz vezényelték. 1943-ban Rahón síoktató tanfolyam hallgatója, majd december 1-jéig ismét Alagon versenyzett. Az egyik legeredményesebb versenylovas volt. 1943. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő, novembertől pedig a 4/I. huszárosztály rohamszakaszának vezetésével bízták meg. 1944 tavaszán ismét Alagra vezényelték, de alakulata frontra indulásának hírére visszakérte magát, s 1944. június 19-étől mint a 4/I. huszárosztály rohamszakasz parancsnoka újból frontszolgálatot teljesített. Augusztus 25-én a lengyelországi Krzestinnél, másodszor pedig Budapestnél sebesült meg, de alosztályánál maradt. 1945. január 15-én a fővárosban elszakadt alakulatától, s jelentkezett a demokratikus honvédségbe. Szerepet vállalt a kincstári javak, s a bábolnai és a kisbéri ménes tenyészcsikóinak visszaszerzésében és megmenekítésében. 1945 tavaszán a demokratikus honvédség kötelékében Nyíregyházán a 64. kiegészítő parancsnokság őrszázadának szervezője és parancsnoka, 1945. április 10. és 1946. március 1. között pedig a 18/III. zászlóalj 9. századának parancsnoka volt. 1949. január 24-én B-listára tették.

SzoborEzt követően rövid ideig Kislétán, szülei gazdaságában segédkezett, majd Budapesten alkalmi munkákból élt. 1950. március 6-án „illegális határátlépés és valutaüzérkedés” (megszorult helyzetbe került szülei részére értékesített valutát) miatt letartóztatták, majd két év fegyházbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után hat, ill. egy hónapra Kistarcsára, majd Csomára internálták. Ezután a nádasdladányi tőzegkitermelésen, majd a Bakonyban mint vadőr dolgozott. 1953-tól Budapesten, ill. Iszkaszentgyörgyön ismét alkalmi munkákból kereste kenyerét. 1955 márciusában Bakonyszentlászlón újból vadőrként helyezkedett el. 1956. január 30-án letartóztatták, s a Budapesti Fővárosi Bíróság szeptember 28-ai határozata alapján „tiltott határátlépés elősegítése, ill. aranytárgy tiltott magánforgalomba vétele és ajándékozása bűntettében” 4 év 6 hónap börtönre ítélte. 1956. november 1-jén kiszabadult, de 1957. március elején újból letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság 1957. június 12-én korábbi büntetését 3 év 6 hónapra mérsékelte, melyet Vácott és Márianosztrán töltött le. A 60-as évek második felében a TÜSPED segédmunkása volt, majd a visegrádi Gizella-majorban dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1984. december 14-ig.

Nyugdíjas évei alatt továbbra is vezetett lovastúrákat, vadászokat kísért tolmácsként. Szenvedélyes vadász volt katonaként is, civilben is. A Nyíregyházi Huszártalálkozók rendszeres vendégeként igen sokat tett a magyar huszár emlékének fenntartásáért. 2007. július 21-én hunyt el Budapesten. A közel 100 darabból álló trófeagyűjteményét örökösei a Jósa András Múzeumban helyezték el tartós letétként.