Történelmi pipák

A 17. és 20. századból való történelmi pipákat és kellékeket mutat be a Jósa András Múzeum a Kelet-szlovákiai Múzeum gyűjteményéből március 6-ig.
Balassa Zoltán Kassáról küldött múltidéző beszámolót a látogatók tájékoztatására.


Amint köztudott, a pipák dohányzásra használt eszközök, melyeket fából, agyagból, tajtékból, porcelánból gyártanak. Szárukat leggyakrabban meggyfából, szopókájukat szaruból, csontból, borostyánból készítették.
A jelenlegi pipákat Franz Vicarius, osztrák orvos készítette először 1689-ben.
Négy és félszáz évvel ezelőtt ezt a káros szenvedélyt az emberek nem ismerték, ám nagyon gyorsan elterjedt annak ellenére, hogy káros volta köztudomású lett.
A pipák leggyakoribb alapanyaga az égetett agyag. A cseréppipa a 19. század elejéig szinte egyeduralkodó volt a pipázók körében. Két fajtája létezett. Az angol-holland típus és a török, vagy magyar típus.
Magyarországra a pipa a 16. században török közvetítéssel, Nyugat-Európába az indiánoktól jutott el. Az egyik angol főurat szolgája öntötte nyakon hideg vízzel, mert úgy vélte, ura kigyulladt, ha füstölög. Egykor a dohányzást Törökországban tiltották, sőt a delikvenseket úgy büntették, hogy pipájukkal az orrukat szúrták át és elkergették őket, ám ezt a rossz szokást nem sikerült kiirtani. A török pasák néha pipát ajándékoztak főurainknak, akik viszont nem éltek vele. Dísztárgyként tették félre.
A dohány termesztése a Magyar Királyság déli részein gyorsan elterjedt, a megfelelő klimatikus viszonyok miatt.
A magyar cseréppipa készítésének fellegvára Selmecbánya és Debrecen volt (itt fekete pipákat gyártottak), de gyártottak pipát Gósfalván, Szomolnokon, majd a 19. században Pozsonyban, Kassán, Homonnán, Nyitrán és másutt is, ahol fazekasműhelyek működtek.
A pipát úgy készítették, hogy a fémformába, melyet olaj és petróleum keverékével kentek meg, belehelyezték az agyagot és sajtolták. A kisajtolt pipát simították. Selmecen összességében 67 fajtát gyártottak három színben. Vörösesbarnát, márványozottat és feketét. Színét az égetés nyomán kapta. Az elsőt hagyományos égetés nyomán nyerték, a fekete színt meg úgy kapták, hogy a pipák közé bükk, vagy tölgy fűrészport helyeztek. Annak füstje megszínezte a pipát. A márványozott pipa úgy készült, hogy azt sárral fedték be, tűre helyezték és szalmával égették. Így vékony, szabálytalan futású, fekete vonalakat kaptak. A selmeci pipák magas fényességét azáltal nyerték, hogy méhviasszal kezelték őket.
A pipákat vésetekkel díszítették. Találunk rajtunk céhjelzéseket is.
A pipát dohánnyal kell etetni. A kassai dohánygyár 1851-ben létesült. 1870-ben már 1130 alkalmazottja volt. Itt szivarokat is készítettek, melyek iránt a kereslet állandóan növekedett.
A nyilvánosság előtt nem illett dohányozni. A városi tanács 1823-ban elrendelte, hogy ennek megsértése esetén a polgároktól a pipát elkobozták és pénzbüntetést kellett fizetniük. A többieket megbotozták, vagy tömlöcbe zárták.

pipa_2a