“Ahol a géppisztoly a vitapartner”

Az emberiség múltjának évszázadait meghatározzák a háborúk. A különböző népek együtt és egymás mellett való létezése mindig feszültséget szült. Mindig volt casus belli, azaz ok a háborúra. Ez tény. Tagadhatjuk, vagy elpalástolhatjuk de a múltat megmásítani nem lehet. A háborúkat pedig fegyverekkel vívták és vívják a mai napig.


Sokan valják azt a tényt, hogy a lovagiasság a háborúkban eltűnt a tűzfegyverek megjelenésével. A szembenálló felek nem a békességet keresik fegyverrel a kezükben. A békéről asztalok mellett döntenek. Így az emberiség fejlődése természetesen magával hozta a fegyverek fejlődését is. A 20. századi világégések alkalmával megváltozott a háborúk természete. Már nem egy-egy döntő csata kimenetele határozta meg a győztest és a vesztest. A háborúk elhúzódtak, beférkőztek a civil életbe és a győzelem érdekében nem kímélték a társadalom egyik rétegét sem. A kézifegyverek fejlesztésében az első világháború első éveiben még kétséges volt a megnövelt tűzerő hatásossága – úgy gondolták ez a lőszer pazarlásához vezet – viszont a háború végén már biztosak voltak abban, hogy az automata fegyverek áttörést hoznak az állóháborúban.

A géppisztolyok és gépkarabélyok éppen ezekben az években születtek meg. A fejlesztések két irányban haladtak. Az első lehetőség egy teljesen új fegyver kifejlesztése volt, vagy a meglévő fegyverek további tökéletesítése. Az első géppisztollyal az olasz hadsereg büszkélkedhetett: az Abiel Betel Revelli által tervezett 1915 mintájú Villar Perosa-val. Az Osztrák-Magyar haderő az 1912 M. Steyr pisztolyt fejlesztette tovább sorozatlövésre alkalmassá téve. Az új fegyver az első világháborúban még nem tudott széles körben elterjedni, viszont a két világháború közötti fegyver fejlesztések irányvonalát alapjaiban változtatta meg. Az új követendő forma a Theodor Bergmann által kifejlesztett 1918 mintájú „Maschinenpistole” azaz géppisztoly lett. A géppisztoly nagy tűzgyorsasága miatt és az addigi hadipuskáktól jóval kisebb tömege és méretei miatt félelmetes fegyver lett.

Az első világháború után a csodafegyverekre már nem csak a hadseregek nyújtottak be igényt, hanem az alvilági szervezetek is. Az 1919-ben megalkotott Thomson vagy más néven Tommy-gun az Egyesült Államok gengsztereinek kedvenc „játszótársa” lett. És a géppisztoly a véresebbnél-véresebb gengszterhistóriákat megfilmesítő Hollywood ünnepelt sztárja lett!

pps41

A viszonylag rövid béke után, a második világháborúban már ismert fegyver volt a géppisztoly. A világ országainak nagy többsége természetesen rendelkezett saját fejlesztésű gépfegyverekkel. A második világégés két legjobban ismert automata kézifegyvere az európai hadszíntéren a német MP 40 és a szovjet PPS 41 volt. A szembenálló fegyverekben szinte megtestesült a két nagyhatalom. A német Maschinenpistole 40 maga volt a német precizitás mintapéldánya. Tervezője Heinrich Vollmer, elődjének az MP 38-nak hibáit korrigálta, így ezt a fegyvert már kizárólag préselt acéllemezből és műanyagból készítették.  A német technika a háború végére olyan fejlettségi szintre jutott, hogy ezt a szinte hibátlan fegyvert is leváltotta egy még tökéletesebbre. A nagy ellenfele az MP 40-nek a háború évei alatt az 1941-ben rendszerbe állított Georgij Spagin által tervezett PPS-41 azaz Pisztolet-Pulemjot Spagina volt. A vörös hadsereg géppisztolya csigatárral rendelkezett, amely nagy előny volt a hosszú szekrénytárakkal szemben a fekvő testhelyzetben való tüzeléskor, mivel kényelmesebben lehetett vele a földön tüzelni. Tűzgyorsasága meghaladta az Mp 40-ét, viszont a célzásban ez inkább hátrány volt. A PPS-41 nagy előnye a lövészárok- és közelharcokban mutatkozott meg, ugyanis a 71 darab lőszert befogadó csigatárral a közelharcban félelmetes pusztítást lehetett véghezvinni. A PPS géppisztoly hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a számtalan fotó amelyet német katonákról készültek kezükben a legendás fegyverrel, nem is beszélve a magyar forradalmárokról 1956-ban. Az MP 40 és a PPS-41 géppisztolyok ma már elengedhetetlen részei a számítógépes és konzol játékoknak, ahol félelem nélkül bárki kipróbálhatja őket, aki szeretné beleélni magát a második világháborús harci helyzetekbe.

 

Mohácsi Endre
történész, a kiállítás kurátora