70 éves a forint

Idén 70 éve, hogy 1946. augusztus 1-jén a pengő hiperinflációját követően bevezették Magyarország új hivatalos fizetőeszközét, a forintot. A Jósa András Múzeum ebből az alkalomból egy bankjegyeket és érméket bemutató kiállítással emlékezik meg, mely augusztus 1-jén nyitja meg kapuit a látogatók előtt. A tárlatban a második világháborút követő bankjegyeken és érméken kívül látható lesz néhány érdekesség is, köztük az inflációs pengők, valamint a régebbi forintbankjegyeknek számító „Kossuth-bankók”. A forint Európa egyik legrégebbi pénze, hiszen firenzei mintára 1325-ben Károly Róbert volt az első uralkodó, aki országában bevezette az aranyvalutát.


A forint bankjegyei

A második világháború után, a pengő hiperinflációját követően 1946. augusztus 1-jén vezették be hivatalos fizetőeszközként a forintot, mely a kibocsátásárakor még arany alapú pénz volt. A Magyar Nemzeti Banknak a nyilas kormányzat által elhurcolt aranykészletét, 28,8 tonna aranyat és egyéb értéket 1946. augusztus 6-án szállította vissza az amerikai hadsereg. Ez hosszú ideig fedezetet jelentett a forint a kibocsátásához.

A legelső forintbankjegyeket igen nehéz körülmények között kellett előállítani. Az inflációs pengőbankjegyeket hatalmas mennyiségben gyártották, így a forint előállításához már nem volt elegendő papír és a piros nyomdafesték is elfogyott. Végül finn és francia importból sikerült szerezni megfelelő minőségű vízjeles bankjegypapírt. A bankjegyek megtervezésére Horváth Endrét (1896-1954), a pénzjegynyomda grafikusát kérték fel. A 10 és 100 forintos bankjegyeken az élet háború utáni újraindulására utaló szimbólumok és allegorikus alakok szerepeltek (szerszámok, dolgozók), hasonlóan az első világháború után kiadott korona pénztárjegyekhez. A gyenge nyomdatechnika miatt a bankjegyeket nem volt nehéz utánozni és a bankjegyek papírja is gyorsan kopott, ezért rövidesen új bankókat kellett bevezetni.

Emiatt már 1947-ben új bankjegysorozatot hoztak forgalomba, melyeket ismét Horváth Endre tervezett meg. Ezúttal az alnyomatokat magas- és ofszetnyomással, az elő- és hátoldali képet pedig réznyomással készítették. A réznyomás a maga különböző vonalmélységeivel változatos színhatások elérését tette lehetővé, így az ezzel a technikával készült szövevényes vonaldíszes ábrázolások jól védték a bankjegyeket a hamisítástól.

Az 1947-es sorozat bankjegyeire a magyar történelem kimagasló alakjai kerültek, a 10 forintosra Petőfi Sándor, a 20-asra Dózsa György, a 100-asra Kossuth Lajos. Petőfi és Kossuth már a pengőkorszakban is megjelent bankjegyeinken, Dózsával viszont egy olyan történelmi személyiség került a pénzjegyre, akinek megítélése csak 1945 után lett egyértelműen pozitív. Ez a bankjegysorozat évtizedekig forgalomban maradt, a 10-es és a 20-as 1992-ig, a 100 forintos pedig 1998-ig. Megjelenésükben csak annyi változás történt, hogy 1949 után az addigi Kossuth-címert felváltotta a Rákosi-címer, majd 1957 után a Kádár-címer. A 100 forintos bankjegy 1992-ben elkészült a harmadik Magyar Köztársaság koronás címerével is.

Ezt a bankjegysorozatot egészítették ki 1953-ban az 50 forintos címlettel a Rákóczi-szabadságharc kirobbanásának 250. évfordulójára. Ennek előlapját II. Rákóczi Ferenc portréja, hátlapját pedig egy kuruc világból származó csatajelenet díszítette. Ez a címlet csak a kétféle népköztársasági címerrel készült el.

Szemben a legtöbb szocialista ország papírpénzeivel, a forintbankjegyekre nem került munkásmozgalmi személyek portréja vagy a „szocializmus építését” illusztráló jelenet, sőt, II. Rákóczi Ferenc személyében még uralkodó is helyet kapott a bankjegyek egyikén, bár nevét – ellentétben a többi bankjeggyel – nem tüntették fel. A bankjegyek előoldalán – népművelési céllal – a magyar történelem és művészet kiemelkedő személyiségeit ábrázolták, hátoldalán pedig legtöbbször valamilyen műalkotást. A bankjegyek sajátosan magyar, „akadémikus” stílusban készültek, amely külföldön is méltán vívott ki elismerést a tervezőknek.

1970-ben forgalomba került az első 100 forint feletti címlet, az 500 forintos, 1969. június 20-i dátummal, Ady Endre portréjával, hátoldalán pedig Budapest látképével, az 1964-ben átadott Erzsébet híddal. A bankjegyet már Horváth Endre tanítványa, Nagy Zoltán tervezte. 1983 júniusában forgalomba hozták az 1000 forintos papírpénzt Bartók Béla arcképével. A bankjegyet már az új pénzjegytervező generáció képviselője, Vagyóczky Károly készítette. Erre a címletre akkora volt az igény, hogy még ugyanabban az évben egy újabb szériát gyártottak.

A rendszerváltás után közvetlenül jelent meg a következő magasabb címlet, az 5000 forintos Széchenyi István gróf portréjával. A nagy reformer alakja szinte jelképe az új korszaknak, és a Rákosi-korszak éveit leszámítva személyének megbecsültsége, „kultusza” lényegében folyamatosan megmaradt a hazai közéletben.

Az 1990-es évek elejétől kezdve tovább gyorsult a forint értékromlása. Az évtized végére megszűnt a forint váltópénze a fillér, és folyamatosan kivonták a forgalomból a kisebb címletű bankjegyeket, a 10-estől a 100-asig. Ezzel párhuzamosan az évezred végén teljesen megújult a magyar bankjegysorozat.

 

 A forint és a fillér érméi

Az 1946-ban készült első veretek anyaga a filléreknél réz az egy- és kétforintosnál alumínium volt. Habár a forintot névlegesen az aranystandardhoz kötötték, a forgalom számára nemesfémpénzek csak ezüstből készültek. Az eleinte jó minőségű ezüstből vert ötforintosokból alig került forgalomba, helyettük 1947-ben gyengébb minőségben és kisebb súllyal vertek ötösöket, tartva az érmék tezaurálódásától. 1947 után 45 évig nem vertek ezüstpénzt a közforgalom számára. Öt- és ötvenfilléres érmék először 1948-ban készültek, anyaguk alumínium volt. A forgalmi érméket Berán Lajos, Iván István és Reményi József tervezte.

1949-ben a fordulat évében a kommunista párt, a politika és gazdaság minden területén átvette a hatalmat. Az ország hivatalos nevét Magyar Népköztársaságra változtatták, ez a név került az időszakban vert pénzekre is. A Kossuth-címer helyébe a Rákosi-címer került. Az addig rézötvözetből vert két-, tíz- és húszfilléresek 1950-től alumíniumból készültek. Az ezüst ötforintosok fokozatosan eltűntek a forgalomból, új típust 1967-ig nem hoztak forgalomba.

A legendás érmesort, mely a forint bevezetésének 10. évfordulójára, 1956-ban jelent meg, a gyűjtők úgy emlegetik, hogy „Jó forint sor”. Az ezüstből készült érmehármas a forradalom évében a háború utáni rendszer stabilizálódását hivatott hirdetni.  Az érmék különlegessége, hogy ezek a legrégebbi kibocsátású, ma is forgalomban lévő forint emlékpénzek.

Az 1956-os forradalom után az országnak ismét megváltozott a címere, így az 1957-1989 között vert érméket a Kádár-címer szerepel. A megnövekedett pénzforgalom miatt szükségessé vált a tíz- (1971) majd a húszforintos érmét bevezetésére (1983) – eleinte az azonos címletű bankjegyek mellett, később egyre inkább helyett. A korszak fémpénzeinek tervezői közül kiemelkedik Iván István és Boldogfai Farkas Sándor.

A rendszerváltást követően új érmesor tervezésére került sor, amely új címletekkel (50, 100 és 200 forint) bővült. Ahogy a forint vásárlóértéke gyengült, úgy vált feleslegessé a váltópénzek forgalma. A filléreket folyamatosan vonták ki a forgalomból, 50 filléres utoljára 1999-ben készült. Hasonló sors várt a kis címletű forint érmékre is. 2008 márciusában az 1 és 2 forintos pénzérmék forgalma is megszűnt, a készpénzes fizetéseknél kötelezővé vált az 5 forintra való kerekítés.

Holmár Zoltán
Közművelődési Osztály vezetője

 

 ÉRDEKESSÉGEK

Egy nyíregyházi öttusázó a 20 forintos hátoldalán

A 20 forintos hátoldalán látható meztelen, kalapácsot és búzakévét tartó stilizált férfialak modellje a nyíregyházi születésű Hegedűs István (1924-1956) öttusázó volt. A sportoló 1956. október 24-én hajnalban edzést tartani sietett a Sportuszodába, amikor megállt a Szófia utcában, ahol az emberek kommunista könyveket égettek. A könyvégetés mellett hirtelen ÁVH-s teherautó állt meg, ahonnan válogatás nélkül lőni kezdtek. Itt kapott halálos lövést.

5tusazo

 

II. Rákóczi Ferenc, a nagy visszatérő

II. Rákóczi Ferenc rekordtartó a magyar bankjegyek tekintetében, ugyanis rajta kívül egy magyar történelmi személy sem szerepelt három különböző államforma – királyság, népköztársaság, köztársaság – három különböző fizetőeszközén – koronán, pengőn, forinton. Ábrázolták az 1920-s 50 koronáson, az 1926-os és 1945-ös 50 pengősön, 1951-1989 között az 50 forintoson és jelenleg az 500 forintos bankjegyen is látható.

rakoczy

 

A csúcstartó 100 forintos bankjegy

Egy papírpénz sem volt annyi ideig forgalomban, mint a „százas”, hiszen 50 éven keresztül szolgálta a magyar készpénzforgalmat, s ez idő alatt 4 különböző magyar címerrel 13 kiadást élt meg. 1948-ban a legnagyobb címletként jelent meg, míg 1998-ban a legkisebb értékű pénzjegyként vonták ki a forgalomból. A 100 forintos hátoldalán Lotz Károlynak „Menekülés a vihar elől” című zsánerképe látható.

100_forint_cimerek

 

Miért volt „bélás” a 2 forintos?

Sajnos semmi írásos konkrétum nem maradt fenn a bélás elnevezés eredetéről, így kénytelenek vagyunk valószínűsítésekbe, s feltevésekbe bocsátkozni. A legvalószínűbb magyarázat a börtönszlengből ered. A rabok kezdték el ugyanis mallér névvel illetni a tízforintost, majd bémallér néven a húszast. A két elnevezés később a pesti szlengben is meggyökeredzett. A bélás a bémallér, azaz a húszas tovább becézett változata, ami a kétforintost jelentette. A bélás elnevezést az újabb kiadású kétforintosra már nem használták.

 2 forint_1970