Tranoscius

Az evangélikus énekeskönyvek jelentősége a népéletben


A Tranoscius bizonyára sok ember számára ismert Nyíregyházán és környékén. A múzeumlátogatók viszont gyakran rácsodálkoznak a szép kivitelű, bőrkötéses, rézveretes, csatos példányokra. Ezért is szeretnénk bemutatni.

Az énekeskönyv nevét első összeállítójáról kapta, aki Tranovszky György lengyel származású, liptószentmiklósi evangélikus lelkész volt. Az 1636-ban Lőcsén megjelent (Lithara sanctorum) gótbetűs kiadvány nyelve a XVI. századi cseh nyelv volt, melyet szlovák kiejtéssel olvastak és énekeltek, hogy az evangélikus egyház tót nyelven nem tudó hívő serege számára is hozzáférhetővé váljon. 1935-ben Vietórisz József fordította magyarra. A Tranoscius népszerűsége olyan nagy volt, hogy első megjelenése óta több mint 170 kiadást ért meg, a megújuló kiadások tartalma újabb és újabb szerzők alkotásaival bővült.

Kutatók a Biblia mellett a leghasználatosabb és legnagyobb hatású könyvnek tartják. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a Tranoscius (tót énekeskönyv) elterjedtsége még a Bibliáét is felülmúlta. Biblia nem volt minden házban, de Tranoscius kettő-három, sőt több példány is. Adatközlők szerint minden családnak volt egy saját példánya. Régen, ha a legényember megházasodott, első dolga volt, hogy a megtakarított pénzéből Tranosciust vásároljon. Tirpák fiatalok már a konfirmáció alkalmával megkapták ajándékba szüleiktől, nagyszüleiktől. Egy-egy példány generációkon keresztül öröklődött. Gyakran előfordult, hogy a Tranosciust gazdájával együtt eltemették. A néphit szerint a koporsóba helyezett tárgyak segítették elő a halottnak a holtak országába való beilleszkedését.

A tanyasi nép vallásos és erkölcsös életét a Tranoscius-könyv irányította. Márkus Mihály A bokortanyák népe (1943) című monográfiájában azt írja: „A karácsonyi vacsora után általános családi szokás volt, hogy a családfő vezetésével a Tranosciusból karácsonyi énekeket énekeltek.” Nagypéntek a bokortanyák evangélikus népének legnagyobb ünnepe. Ezen a napon sokat imádkoztak, volt, aki a Tranosciusban lévő nagyheti imákat katolikus módra többször elimádkozta. De nemcsak liturgikus cselekmények alkalmával énekeltek belőle, hanem az emberi élet fordulóján, lakodalomkor, halottvirrasztáskor, temetéskor is. Egyes énekei a mezőgazdasági munkák szakaszaihoz kapcsolódtak. A Tranosciust szívesen felhasználták a népi hiedelemvilág mágikus rítusaihoz is. Szántás, aratás, cséplés nem kezdődhetett meg addig, amíg a helyszínen el nem énekeltek belőle legalább egy verset. A családi életről szóló énekekben a házastársi hűség és szeretet, a gyermekszeretetről énekeltek. Az útra indulót nyíregyházi evangélikus szokás szerint először a legidősebb családtag áldotta meg, azután elénekelték az útra kelők énekét.

Az énekeskönyvek a mindennapi használattól erősen megkoptak, szükségessé vált óvni, védeni őket az elhasználódástól. A lengyel, szlovák népi könyvkötők, majd békéscsabai, nyíregyházi tanult kézművesiparosok keze nyomán bőrkötéses, rézveretes, pántos, csatos, díszített Tranosciusok váltak általánossá. A rézlemezek díszítése a Németországban tanult evangélikus papok által közvetített reneszánsz előzményekhez megy vissza. Régi végrendeletek, leltári jegyzékek sűrűn sorolják fel, mint értékes vagyontárgyakat.

Geduly Henrik Nyíregyháza az Ezredik Évben (1896) című könyvében a következőket írja a nyíregyházi tirpákságról: „Vasárnap a távoli tanyákról is bejönnek a városban fenntartott szobába, hogy innen aztán tisztességben kiöltözködve, hónuk alatt az egész vallásos és erkölcsi életüket szabályozó, s minden alkalomra szép imával, énekkel bíró vastag „Tranoscius”- könyvvel vagy más imádságos énekes könyvvel a templomba feljöjjenek.”

A Tranosciusban nagyon sok értékes bejegyzés található. Mivel ez volt az egyetlen könyv, a számukra fontos dolgokat is ide jegyezték fel. Pl. fél öl fáért fizettem 12 koronát, rokkáért adtam 48 koronát, de ide került bejegyzésre az élesztő házi készítésének receptje is.

E könyv összekötő kapocs a nemzedékek életében, a hagyományok folytatásához. Ide kerültek be a jelentősebb dátumok. Így a születések, házasságkötések, halálozások időpontjai is. „Garai József született 1867 évben június 21-én. Nősült 1893. január 7-én. Garai Józsefné született Kovács Zelenyánszki Júlianna 1873. szeptemberben” Az adatokat, eseményeket nagyon pontosan, aprólékosan jegyezték fel. Pl. „Lóczy Jánosné született Garay Erzsébet születési éve 1906. havas november 17-én délután 6 óra 45 perckor”

 

Dr. Bodnár Zsuzsanna
néprajzkutató