Tiszatelki háziállatok

Tiszatelekről 2008 áprilisában kerültek a Jósa András Múzeumba a főként háziállatokat ábrázoló, tenyérnyi kis agyagszobrocskák. Egy kisebb leletmentést végeztünk a határban, ahol egy késő bronzkori település maradványait sikerült feltárnunk. Ebben a közel 3000 éves faluban volt néhány, ma már csak szemetesgödörként meghatározható objektum, melyek alján illetve betöltésében ott feküdtek ezek a kis agyag háziállatok. Nagy részük nyaktól felfelé hiányos volt, így nem állapítható meg biztosan, hogy milyen állatfajt próbáltak megformázni. Két szobrocskának maradt meg a feje, ezeknél a kos illetve szarvasmarha merült fel ábrázolási lehetőségként.

Untitled-1

 

Ilyen jellegű agyagplasztikák már a neolitikum óta jelen vannak a régészeti leletanyagban, valószínűleg az újkőkor gazdasági forradalma (földművelés, állatok háziasítása) hozott olyan jelentős változást az emberek anyagi-szellemi életében, mely miatt fontossá vált a föld termékenységének, az állatok szaporulatának valamilyen úton-módon való befolyásolása.

neolitikum

Szentgyörgy-Pityerdomb, neolitikum

 

A földművelés, a tartalékképzés lehetővé tette a házi állatok tartását és takarmányozását is. A legelső domesztikált állatfaj, a kutya mellett már a kora bronzkortól tartottak sertést, szarvasmarhát, juhot, kecskét és ebben a korszakban jelent meg háziasított állatként a ló is. A lótartás rendkívül fontos eredménye a bronzkornak, hiszen a lovaglás, a ló fogatolása évszázadokra megváltoztatta és meghatározta a kereskedelmet, de a haditechnikát is.

Fent: A Börzöncén talált kora bronzkori kocsimodell rekonstrukciója; Lent: Jászdózsa-Kápolnahalom, kora bronzkor, lóábrázolás |Jászdózsa-Kápolnahalom, kora bronzkor, birkákat ábrázoló agyagszobrok

Fent: A Börzöncén talált kora bronzkori kocsimodell rekonstrukciója; Lent: Jászdózsa-Kápolnahalom, kora bronzkor, lóábrázolás |Jászdózsa-Kápolnahalom, kora bronzkor, birkákat ábrázoló agyagszobrok

 

A késő bronzkorban (Kr.e. 1300 – Kr.e. 800) ezek az állatszobrocskák nagy területen elterjedtek, a Kárpát-medence keleti területétől az erdős sztyeppe vidékéig: Erdély, az Alföld keleti területei, a Duna-Tisza köze, az Alpok keleti nyúlványai valamint a Dnyeszter, a Dnyeper, a Felső-Szeret területén koncentrálódnak a többnyire háziállatokat (szarvasmarha, sertés, ló, juh, kecske) ábrázoló kis plasztikák.

Az agyag állatszobrocskák elterjedési térképe (Metzner-Nebelsick 1998 alapján)

Az agyag állatszobrocskák elterjedési térképe (Metzner-Nebelsick 1998 alapján)

Monte Venera (Olaszország), bronzkor, Terramare kultúra | Baks, késő bronzkor, lóábrázolás

Monte Venera (Olaszország), bronzkor, Terramare kultúra | Baks, késő bronzkor, lóábrázolás

Ezeket az agyagállatokat a kutatás többnyire kultusztárgyként értelmezi, feltételezve, hogy az állatok termékenységét próbálták pozitív irányban befolyásolni a kis agyagállatokkal folytatott rituális cselekmények során.

Településen belül számos helyen megtalálhatóak: az Égeikumban gyakran szentélyek környékén, míg a Kárpát-medencében házak, áldozóhelyek, tűzhelyek mellett (sokszor nagyobb számban), de akár szemetes gödrökben is előfordulnak, mint ahogy Tiszatelken is. Moldáviából olyan késő bronzkori depót ismerünk, ahol négy állatplasztikát helyeztek el kereszt alakban a gödör alján, ezt lefedték egy, majd újabb hat, szájával lefelé fordított tállal. Maroslekence/Lechinţa de Mureş, kora vaskori lelőhelyen egy tűzhely közepére volt elhelyezve 11 állatszobor és két edény.

Kidolgozásuk nem mindig egységes, vannak egészen sematikus ábrázolásúak is, melyeknél nehezen eldönthető az állat fajtája, míg vannak nagyon részletesen megmunkált darabok, könnyen azonosítható fajokkal1.

Épp a változatos előkerülési helyek és kidolgozási stílusok miatt felvetődhet, hogy azok a szobrocskák, amelyek tűzhelyek, áldozati helyek közelében kerültek elő, esetleg deponálási formában, azok nagy valószínűséggel a rituális-szakrális szféra leletei közé tartozhatnak. Emellett azonban vannak olyan darabok is melyekről azt feltételezhetjük, hogy a bronzkori gyerkőc játéka lehetett, mely a szemetes gödörben kötött ki, miután kis gazdája megunta a velük való foglalatosságot.

 

 L. Nagy Márta


1, Az agyag állatszobrok elkészítésével kapcsolatban érdekes kísérletet végzett Tarbay J. Gábor, melynek eredményeiről az alábbi helyen olvashatnak: http://www.asonyomon.hu/mennyire-%E2%80%9Eszent-az-agyagallat/