Római ruhakapcsoló tűk Nyíregyháza–Felsősima határából

Róma városának központjában, az antik fórumon egy közel 40 m magas oszlop hívja föl magára a figyelmet. Ez a Traianus-oszlop. 

Körben jeleneteket véstek a márványba: katonákat békében és az ellenséggel vívott csatában. Az egymást követő képek – egy valóságos ókori képregény – a Római Birodalom egyik legnagyobb háborúját mutatják be, Traianus császár Kr. u. 101 és 106 közötti dákok elleni hadjáratait.

Ezek az események megváltoztatták az Alföld etnikai képét is. A Tiszántúlon – és így Nyíregyháza környékén is – új népesség jelent meg: a szkítákkal rokon, iráni nyelvet beszélő szarmaták. Vidékünkön a legkorábbi hozzájuk köthető sírok Felsősima határában került elő az M3-as autópálya építését megelőző feltárások során.

trianus1

Balról jobbra: Traianus-oszlopának részlete, Egy csatajelenet Traianus oszlopáról, Traianus császár a háborút megörökítő oszlop egyik domborművén, Traianus ellenfeleinek, a dákoknak az uralkodója, Decebal a háborút megörökítő oszlop egyik domborművén, Szarmata harcosok portréja a Traianus-oszlopon, Traianus császár egy ezüstdenáron

trianus2

Balról jobbra: A szarmaták egy csoportjának, a jazigoknak a küldöttsége a Traianus-oszlopon, Könnyűlovas szarmata harcos a Traianus-oszlopon, Nehézfegyverzetű szarmata alakulat a Traianus-oszlopon

 

A 153 temetkezésből előkerült leletanyagon belül szép számmal szerepelnek római importok is. Közülük emeltem ki egy olyan tárgytípust, amely nagymértékben segítségünkre lehet a keltezés meghatározásánál. A ruha összetűzésére szolgáló „biztosítótűk” vagy brossok egy változatáról, az ún. térdfibulákról van szó. Összesen 12 darab került elő, melyek közül ötöt mutatok itt be. Lássuk, mit tudunk róluk!

Közülük négy bronzból készült, egy ezüstből.

Ezüst térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 39. sírból

Ezüst térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 39. sírból

Az ezüstfibula előkerülése a sírban

Az ezüstfibula előkerülése a sírban

Ez utóbbi meglehetősen ritkának számít nem csak a barbárok körében, hanem a római területen is. Aligha véletlen, hogy a temető egyik leggazdagabb sírjából származik. Kis aranykarika fogta össze a három nyakperecet az itt eltemetett gyermek nyakában. Közvetlenül a ruhakapcsoló tű mellett miniatűr vödör alakú aranycsüngőt találtunk.

A fibula mindössze 2,6 cm hosszú, rugószerkezetét kicsi, félköríves lemez alatt egy henger véd. Hasonló tárgyakat zömében Szerbia és Bulgária területéről (Moesia provincia) ismerünk. Ritkábban előfordulnak a Dunántúlon (Pannonia provincia) és Erdély (Dacia provincia) déli részén is. A Kr. u. II. század harmadik negyede és a III. század közepe között használták őket.

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 30–32. sír környékéről

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 30–32. sír környékéről

 

A bronzból készített darabok közül kettőnek félköríves ún. „fejlemeze” szépen díszített (táblánkon a 2. és 5. számmal jelölt). Ez a forma talán a mai Ausztria területén (Noricum provincia) alakult ki és terjedt el az egész Duna-vidéken és a germán területeken. Az Alföldön is viszonylag szép számmal ismerjük. Dacia provincia (Erdély területe) egyik legelterjedtebb fibula/ruhakapcsoló típusa. Alighanem onnan érkezett a mi vidékünkre, hiszen gyártották a mai Kolozsvár területén és a Nyíregyházától mindössze 160 km-nyire fekvő antik Porolissum városában (ma Moigrad, Zilahtól 8 km-re). A római területen elsősorban a katonai viselet elemeként jelenik meg a II. század legelejétől a század végéig.

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 101. sírból

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 101. sírból

 

Ugyanennek a típusnak szerényebb kivitelű variánsát is említhetjük a temetőből.

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 71. sírból

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 71. sírból

 

Szemmel láthatólag hasonló, de apróbb vonásaival eltér a fentiektől egy mindössze 2,7 cm-es tárgy.

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 74. sírból

Bronz térdfibula Nyíregyháza–Felsősimáról, a 74. sírból

 

Ennek rugószerkezete félhengeres öntött tokban „ül”. A szomszédos római provinciák közül Pannoniában és Moesia Superiorban – azaz a Kárpát-medencei szarmaták területétől nyugatra és délre – terjedt el. Aligha tévedek azonban, ha azt gondolom, hogy ez a tárgy is Erdély felől érkezett a mi barbárjainkhoz, hiszen Dacia egyik leggyakoribb fibulatípusa, melyet – ahogyan az előbbi variánst is – mind Kolozsvár területén, mind Porolissumban ugyancsak gyártottak, mégpedig a 170-es és a 210-es évek között.

 

Istvánovits Eszter
régész