Pápai bulla Nyírtelekről

A 2010. év folyamán S. Tamás szívességéből került múzeumunk gyűjteményébe egy  vaskos ólomkorong. Megtisztítása után hamarosan láthatóvá váltak a lapjain ábrázolt képek és feliratok, melyek nagy meglepetést okoztak.


Minden arra utalt ugyanis, hogy egy pápai bullával van dolgunk. A tárgy mindkét oldalát gömböcskékből álló mintasor szegi, és az egyiken az alábbi felirat olvasható három vízszintes, egymás alatti sorban:

PVS

PAPA

II

A V betű felett egyenlő szárú kereszt helyezkedik el, és ezt a részt egy nagyobb térközzel képzett újabb gömbsor keretezi.

A bulla felirattal ellátott oldala

A bulla felirattal ellátott oldala

A másik oldalon két szakállas férfiarcot formált a mester, melyek kissé félprofilban, egymás felé fordulva vannak ábrázolva. A bal oldali arc tulajdonosa soványabb, míg a jobb oldali kissé testesebb. Az előbbi férfi haja és szakálla pálcákból, míg az utóbbié gömböcskékből van kialakítva. Az elsőként említett férfi körszakállt, a másik pofaszakállt visel. Mindkettejük fejét gömböcskékből álló vonal veszi körül, mintegy csuklya-szerűen. Közöttük félgömbös talapzaton álló, hosszú szárra erősített kereszt látható, míg a kompozíciót felül a SPASPE felirat zárja.

Ez utóbbi szóról kiderűlt, hogy valójában egy rövidítés. Feloldása nem más, mint: Sanctus Paulus Apostulus és Sanctus Petrus Episcopus, azaz Szent Pál apostol és Szent Péter (római) püspök.

A bulla másik oldala a jól olvasható

A bulla másik oldala a jól olvasható “SPASPE” felirattal

A szakirodalmi adtok szerint a bullák ilyetén „kinézete” II. Orbán pápától (1042-1099) datálódik. Az egyik oldal  ugyanis állandó, csak a másik változik aszerint, hogy melyik pápa bocsájtotta ki az okiratot.

Az „érme” szélei kopottak, a feliratos oldalon egy nagyjából átlósan futó var húzódik úgy, hogy a legerősebben a P és V betűk, valamint a római II tagjai között emelkedik ki.

A szöveg úgy fejthető meg, hogy a P VS mai olvasatban PIUS lesz.

Ez két okból következik: egyrészt a P és a V között nagyobb a térköz, mint a többi betűk között, ráadásul a sérülés pontosan itt a legerősebb. Ennek eshetett áldozatául az I betű. Másfelől viszont a V, a latin nyelvtan szabályai szerint az U megfelelője is.

Az így kapott felirat tehát: PIUS PAPA II. Nevezett főpap pedig nem más, mint II. Pius pápa (1405-1464), a nagy műveltségű humanista, a művészetek bőkezű mecénsa, a régészet(!) elkötelezett híve. Egyházfővé választása előtti nevével, latinosan írva Aeneas Sylvius Piccolomini-ként is találkozhatunk, hiszen kora egyik legjelentősebb tudósa, költője volt. Élete fő célkitűzésének a török elleni harc megszervezését tekintette. Érdekes véletlen, hogy Pius utódának, II. Pálnak egy bullája szintén régészeti módszerekkel vált ismertté: a pécsi székesegyház altemplomában feltárt egyik sírból mellékletként került elő. További kuriózum, hogy egyes vélemények szerint feltehetően Janus Pannonius személyes tulajdonát képezte egykor.

Bullánk találójának elmondása szerint a lelet Királytelekéről, a mai Nyírtelek elődjéről származik. Ez  a falu 1427 körül már Nagyeszlárhoz (Tiszaeszlár) tartozó praedium, a Kállay-család birtoka. 1463-ban azonban  már a nagy hatalmú Báthoriak kezén van. A pápai bullát talán éppen I. Mátyás királyunk küldte tovább egyik hívének, hogy a pápa terveiről tájékoztassa azt.

Ez persze csak hipotézis az oklevél tartalmának ismerete híján. Egy biztosnak tűnik: a küldemény nyugat felől érkezett, így az üzenet vivője a Tokaj-rakamazi rév felől kellett jöjjön. A ma 38. számúként ismert főút pedig egy fontos kereskedelmi és hadiút egyik szakasza. Akár Erdély, akár Kárpátalja felé halad, egy darabig mindenképpen ezt használja az utazó.

Ha kissé romantikus feltevésünk igaz lenne is, valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy az uralkodó felhívása célba ért-e és az ólompecsétet egyszerűen elhagyta a futár, vagy éppen rablótámadás áldozata lett, és a tárgy ezután került a fölbe.

 

Pintye Gábor
régész