Őskori disznószobrocska a balsai fecskepartról

2009-ben amikor Balsa község helytörténeti kötetébe írtunk egy régészeti áttekintést Pintye Gábor kollégámmal,  anyaggyűjtésünk során bukkantunk rá egy kis sertésszobrocskára mely Balsa Fecskepart nevű határrészéből került elő, s a leltárkönyv tanúsága szerint  Krutilla tanárnő ajándékozta a Jósa András Múzeumnak 1964-ben, más őskori leletekkel egyetemben. A leltározó bejegyzése szerint a lelet az újkőkorból származik. Erről a kisplasztikáról a neolitikumról és rézkorról írott népszerű ismeretterjesztő könyvében  (Agyagistenek. A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon)Kalicz Nándor is említést tesz, azonban ő már a rézkor tárgyi hagyatékába sorolja azt. Mivel a lelet nem hiteles ásatási körülmények között került elő, nehéz lenne megmondani újkőkori avagy rézkori-e ez a kis sertésszobor, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Fecskeparton több régészeti periódusból is kerültek elő leletek, így a neolitikum és a rézkor időszakából is.

Állatábrázolásokkal az őskor folyamán végig találkozhatunk, kezdve a felső paleolitikum barlangfestményeitől, egészen a kelta művészet alkotásaival bezárólag.

A rézkorban a földművelés mellett jelentősen megnő az állattartás, pásztorkodás szerepe.  A megnövekedett állatállomány már fontos szerepet játszhatott a kereskedelemben, s ezáltal a társadalmi rétegződésben is.  Ezeket az állatokat (juh, kecske, szarvasmarha, sertés) megjeleníthették önálló szobrocska formájában  mint a balsai példány, de olykor-olykor csak az edények fülét vagy lábát díszítették zoomorf ábrázolással. Már a késői neolitikum idejében s azt követően a rézkorban is szokásban volt, hogy a férfisírokba esetenként vaddisznó illetve háziasított sertés állkapcsát helyezték az elhunyt mellé. Ez valószínűleg valamilyen törzsi-nemzetségi összetartozást szimbolizált, esetleg totemisztikus képzetekre utalhat. A balsai disznó valószínűleg  egy domesztikált jószágot ábrázol, készítője nem érzékeltette a szobron a vaddisznó sörtéit sem pedig agyarát.

A szobrocska teste két vízszintesen szétválasztható részből áll. Az alsó fél a négy lábbal alkot egy külön részt, míg a felső fél a megnyúlt orrot és a füleket foglalja magán. A fölső rész belseje teknőszerűen kiképzett, üreges.

Magasság: 4,65 cm

Hosszúság: 6,65 cm

Az őskori disznószobrocska

Az őskori disznószobrocska

  

Tompa György