Különleges csónak alakú tálak az újkőkorból

Olykor előfordul, hogy olyan régészeti tárgyak is bekerülnek – feltárások, leletbejelentések, főképpen pedig felszíni gyűjtések során – a Jósa András Múzeumba, melyeknek sem rendeltetésüket, sem funkciójukat nem tudjuk megmondani. Ezek a rejtélyes darabok sok fejtörést okoznak, azonban közreadásuk elengedhetetlen mind a szakma, mind a nagyközönség számára, hisz soha nem lehet tudni, honnan érkezik a válasz, a helyes megfejtés.

Az őskori településekről előkerült ritka leleteket, már múzeumalapítónk, Jósa András is szívesen publikálta érdekességként: így tett az 1889-ben a Rakamaz és Tímár közti partomláskor Szelóczky Géza gyógyszerész által gyűjtött táltöredékkel is. A kései régész-utódok kíváncsiságát is életben tartotta ez az egészen egyedi tárgy. Csak több, mint 70 esztendővel később, 1962-ben egy ásatás során Tiszavasvári–Kereszfal neolit lakótelepen találtak hasonló töredéket., majd tovább két évtized elteltével, 1982-ben került napvilágra egy újabb hasonló tárgy Tiszadob–Pokloson, Papp Gábor helyi lakos telkén, szemetes gödör ásásakor. Ez utóbbi kiegészíthetőnek bizonyult, így pontos képünk van eredeti formájáról és méretéről.

Az Alföldi Vonaldíszes Kerámia csoportjához tartozó TÁLAK választófala 5 lyukú hídként osztja ketté a belső teret, mely furatok az edény fenekébe „mart” 5 hosszanti csatornában folytatódnak. A csatornák pedig az edény orránál található nyílásnál egyesülnek ismét.

Milyen céllal készülhettek e tárgyak?

– Öntőkemence: a megolvadt érc levezetésére. (Jósa András)

– A szilárdabb maradvány és a folyadék szétválasztása, kinyerése(?) a cél: a tál belsejében végzett műveletkor a keletkezett folyadék szabadon kifolyhat a nyílásokon keresztül és a szilárd anyag visszamaradt anélkül, hogy bármiféle keveredés történne. Pl.: túró készítése, must előállítása… (Makkay János)

– Szűrőedény: ezt a meghatározást a muzeológusok egy része elveti (Pappné Kurucz Katalin)

– Egyfajta fonóeszköz: a már megfont több szál összesodrását segíti. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy a csatornákon egy-egy szál fut, melyek az edény „orránál” lévő lyukban egyesülnek, a kötegben kijövő 5 szálat pedig már könnyű zsineggé fonni.

E tálak legközelebbi párhuzamait megtalálták Dél- és Kelet-Európától kezdve egészen a neolitikum bölcsőjének számító termékeny félholdnak nevezett közel-keleti térségig. Ennek ellenére sem a hazai, sem a nemzetközi kutatás a mai napig nem tudott választ adni a kérdésre, hogy mi végre is készülhettek ezek a cserépedények?

Lehet, hogy a kérdésre adott választ éppen Ön fogja megadni nekünk?

1

2