Amivel senki sem számolt

Sokan mondják, hogy egy-egy település ásatása unalmas és nem történik semmi. Főképp a  falut valamelyik oldalról határoló árokrendszer feltárására igaz ez az állítás. Az itt előkerülő árkokból, gyakran azok szövevényes, kibogozhatatlan és végeláthatatlan rendszeréből alig-alig kerül elő fél maréknál több kerámia és némi állatcsont. Ez persze érthető is hiszen funkciójukból adódóan miért is lenne ezekben bármi. Kifejezetten nem védelmi feladatot ellátó árkoról van szó, hiszen azokban sokféle leletet találunk és nem is egy háztájéki intenzív használatú területről. Ezek a ún. gravitációs működésű „víz-szennyvíz” le- és elvezetésére szolgáló objektumok, melyek már akkor is ugyanazt a szerepet töltötték be, mint manapság a csatornák.


2010. augusztus 26-án, egy csütörtöki délelőtt a Nyíregyháza-Oros Mega Üzleti Park feltárásán „lázasan unatkoztam” a sok árok körül, s próbáltam megfejteni, hogy ki-kivel is van, egyszer csak Sinka Gyula „árokásó nagymester” odasétál hozzám. Halkan megsúgta nekem, hogy el kellene mennem a 5037-es objektumhoz, mert valami fényes sárga drótot, talán aranyat találtak. Persze én ezt semmiképp nem akartam elhinni – hiszen ennek az esély igen kicsi – gondoltam biztos valami újkori rézhuzal. Lesétáltam és csak néztem a két egymásba fonódott huzaldarabot, persze gondolkodtam is, hogy álmodom vagy valóság. Csípjen meg valaki! Miután megkaptam a ébresztést a kaposvári kollégától, rá kellett döbbennem, hogy semmi nem változott meg, tehát nem is aludtam. Egy oválisra és egy kerekre hajtogatott, egymásba fonódott, két végén hegyesen elvékonyodó, rombusz átmetszetű, egyszerű és díszítetlen „drótot”mutattak, melyek leginkább egy-egy fülbevalóra hasonlítanak. Gondosan ledokumentáltuk, és 1:1 méretarányú rajzot készítettünk a technikus nagy örömére, aztán sokáig semmi…

Bár a tárgy két kisebb kamarakiállításban már be lett mutatva, most jött el a pillanat, hogy nagyobb nyilvánosságot is kapjon. Gondosan lemértük őket és egy gyors királyvízpróbás vizsgálatot végeztettünk egy ékszerésszel. Természetesen ilyenkor nem oldjuk fel a tárgyat, hanem egy kis adag megfelelő oldatú királyvíz cseppentésével az arany minőségétől függően különböző elszíneződést kapunk. Ekkor kiderült, hogy semmilyen változás nem állt be, így biztosan több mint 18 karátos aranyról van szó (nem volt kéznél erősebb oldat), de valószínűbb, hogy a felső határt súrolja, azaz 22-24 karátos. Ennek sejtését az eddigi aranytárgyakon végzett komoly tudományos vizsgálatok is alátámasztják. Feltehetően a nyersanyag, vagy maga akár tárgy is Erdélyből származik. Az előkerült cserepek alapján pedig a bronzkor kései szakaszára tehető.

Mára csak egy kérdés maradt. Miért és hogyan került került ez az ékszer egy egyszerű vízelvezető árok partoldalára? Talán áldozati ajándék volt, vagy valaki elhagyta kis szütyőjét, melyben vagyonát őrizgette? Ennek eldöntését a nagyközönség fantáziájára bízom. Tanulság, hogy a telepeken is előkerülhetnek, történhetnek érdekes és meglepő dolgok, és megéri „köbméterezni” és kiásni a sok-sok üresnek bizonyuló objektumot…

 

ifj. Toldi Zoltán

TÁRGYAK LEÍRÁSA:

Ovális forma: 2,63 gramm, 11,5 cm hosszú, 1,2-2.5 mm átmérőjű, a végeinél 0,8 mm-re szűkül össze

Kerek forma: 2,62 gramm, 11,6 cm hosszú, 1,2-2,6 mm átmérőjű, a végeinél 0,7 mm-re szűkül össze