A Felsőszőcs/Suciu de Sus kultúra edénylelete

A népesség eddig ismert emlékanyagában ez az első ilyen jellegű együttes. Fellépése igazolja, hogy az ún. ivókészletként értelmezhető edénydepot-k a késő bronzkorban is megjelennek Magyarországon.


A Nyíregyházától északkeletre 37 km-re, Vásárosnaménytól délnyugatra 10 km-re elhelyezkedő Nyírmada község közelében 1993 végén késő bronzkori edényeket és edénytöredékeket találtak. 1994-ben Istvánovits Eszter, 1996-ban Tóth Katalin végzett kisebb leletmentést a területen. A munkálatok során 89 – zömében késő bronzkori – településobjektumot tártak fel. A bemutatásra kerülő leletek nem az ásatások során kerültek elő, csak a megtalálók szóbeli közléseire hagyatkozhatunk. Mivel az edények értelmezése szempontjából alapvető kérdés, hogy egymáshoz tartoztak-e, ezt egy rövid stilisztikai elemzéssel támasztottuk alá. Ez megerősíti a találók elmondását, miszerint egy helyen kerültek elő, egy leletegyüttest képeznek.

A tíz bögréből álló csoport

A tíz bögréből álló csoport

A két kettes csoport darabjai

A két kettes csoport darabjai

 

A tárgyak pontos leírása

A leletegyüttes 15 edényt, egy nagyméretű amforát és 14 felhúzott fülű kis bögrét tartalmaz. A tárgyalt leletegyüttest önmagában csak igen tág határok között (Reinecke BB2-BD) tudjuk biztonsággal keltezni. A Berkesz kultúra néven körvonalazott leletanyaghoz fűződő kapcsolatok felvetik egy esetleges későbbi datálás lehetőségét ezen időszakon belül, azonban pontosabb keltezés a településrészlet teljes anyagának vizsgálata nélkül hitelt érdemlően nem lehetséges.

A nyírmadai leletegyüttes

A nyírmadai leletegyüttes

 

Az edénydeponálás okának értelmezési lehetőségeiről

Míg a kutatás korábban az edénydepot-k profán jellegét hangsúlyozta, újabban a deponálás hátterében álló rituális cselekmények hangsúlyozása került előtérbe. Az utóbbi időben megjelent, nagy földrajzi egységekre kiterjedő kutatások révén sikerült az edénydepot-k néhány általános jellemzőjét megragadni, továbbá egyértelművé vált, hogy a leletanyag összetételének vizsgálata hathatós segítségünkre lehet az értelmezésben. A kisebb méretű ivó- és étkező edényekből és néhány nagyobb tálaló vagy tároló edényből álló készletek, valamint a több kisebb ivóedényből és egy (vagy néhány) nagyobb tálaló vagy tároló edényből álló készletek edényeit feltehetően rituális étkezések és italozások során használták. Mivel hasonló összetételű edénydepot-k széles körben és viszonylag nagy számban kerülnek elő, ez igazolja elrejtésük szakrális hátterét, azt, hogy nem véletlen egyezések révén, hanem egy általánosan elterjedt,  hasonló gyökerű szertartás végtermékeként kerültek a földbe. A nagyobb méretű edényekben szolgálhatták fel az ételt, illetve az italt, a tálakból és csészékből/bögrékből pedig fogyasztották. Feltehetően kapcsolat lehet az egyéni fogyasztásra használt edény­típusok (tálak és ivóedények) száma, valamint a rituálén résztvevők száma között. A ceremóniák végeztével feltehetően azért ásták el az edényeket, hogy újrafelhasználásukat megakadályozzák. Mivel a nyírmadai depot nem hiteles feltárás során került elő, az előkerülés körülményeiből annyit tudunk rekonstruálni, hogy a leletegyüttes a településen belül, feltehetően egy gödörből került elő. Edényösszetétele alapján besorolható az ivókészletként értelmezett edénydepot-k csoportjába. 

A nyírmadai bögréket 3 csoportba (egy mészbetétes díszítésű bögrepár, egy gazdagon díszített bögrepár és 10 db egyszerűbb díszítésű bögre) sorolhatjuk. A két gazdagon díszített és a 10 egyszerűbb díszítésű bögréhez hasonlóak gyakran kerülnek elő a Felsőszőcs/Suciu de Sus kultúra magyarországi, romániai és kárpátaljai elterjedési területén, így a nyírmadai telepen is. Ugyanakkor a mészbetétes díszü bögrék formájukat, díszítőtechnikájukat és motívumaikat tekintve idegen hatásúnak tűnnek az anyagban, leginkább a DK-szlovákiai területek felé mutatnak kapcsolatokat. A sekélyen bekarcolt, mészbetétes díszü kerámia az adott motívumokkal a magyarországi leletanyagokban ritkán fordul elő, Kárpátalján és ÉNy-Romániában jelen tudásunk szerint szinte teljesen hiányzik. A nyírmadai telepen is csak elenyésző számban lép fel.

Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy az a tény, hogy a depot bögréi stilisztikailag egymástól határozottan elkülöníthető csoportokba sorolhatók, vajon véletlen-e, vagy esetleg hordoz valamiféle információt a szertartással, vagy a szertartáson résztevők személyével kapcsolatban? Ez olyan kérdés, melyre a jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján nem tudunk válaszolni.

A népesség eddig ismert emlékanyagában ez az első ilyen jellegű együttes. Fellépése igazolja, hogy az ún. ivókészletként értelmezhető edénydepot-k a késő bronzkorban is megjelennek Magyarországon. A telepanyag vizsgálatának segítségével a leletegyüttest a Reinecke BD időszakra datáltuk, így egyértelművé – leletanyaggal igazolhatóvá – vált, hogy a Felsőszőcs/Suciu de Sus kultúra népessége Kárpátaljához és ÉNy-Romániához hasonlóan Magyarországon is továbbélt ebben a periódusban. Ez szükségessé tette/teszi a Berkesz kultúra néven összefoglalt leletanyag újraértékelését.

 

TÓTH Katalin és Liviu MARTA
A szerzők engedélyével