Jósa Nap

A névadó születésének évfordulóján ünnepelték a Jósa András Múzeum napját.

„A hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bízván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellenálló, mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt” – így vélekedett Krúdy Gyula Jósa Andrásról, akinek neve egybeforrt a gyógyítással, a régészettel és az antropológiával.

A polihisztor 188 évvel ezelőtt született, s a jeles évforduló egyben a Jósa András Múzeum napja, ami csütörtök délelőtt megemlékezéssel kezdődött a nyíregyházi Északi temetőben.

– Jósa András fáradhatatlanul vitte előre a múzeum ügyét. Mindennapi orvosi teendői és családja mellett szakított időt a régészetre, amit a legjobban szeretett a világon. Ha volt ideje, ásatást szervezett, kiállítást tervezett és kivitelezett. Gyűjteményt rendezett, sőt, elkezdte a di­gitalizálás akkori megfelelőjét, fotózta a tárgyakat a lerajzolás mellett. Ő már megálmodta a jövőt: „A múzeumok csaknem kivétel nélkül mint ősrégészeti gyűjtemények képezik a későbben több oldalúvá váló múzeumoknak csiráját. Így volt ez Kolozsvárott, Kassán, Temesváron, Szekszárdon, Sümegen, Keszthelyen, Nagyváradon, a melyekre most már méltán büszkék lehetünk.

– A nemes kíváncsiság vetette meg ezeknek alapját. Ezen kíváncsiság később megkövetelte, hogy a mit szétszórva látunk és alkalmas a tudományos vagy szépészeti érdeklődésnek felkeltésére, egy méltó helyiségben szemlélhetővé tétessék. Az őskor emlékein kívül helyet illik teremteni a vidék természettani, természetrajzi, néprajzi, iparművészeti, képzőművészeti tárgyainak is, de talán egy olyan könyvtárnak is, a mely nem csak néhány jogi könyvet és regényt, hanem olyan könyveket is bőven tartalmaz, melyből az emberi ösmereteknek minden ágában jártasságot szerezhetünk, ösmereteinket bővíthetjük” – idézte Jósa András gondolatait annak sírjánál Mohácsi Endre történész-fűmuzeológus.

A gyűjtemény történeti osztályának vezetője hozzátette: egy társadalomban mindig fontos a kultúra, de nehéz helyzetben a háttérbe szorul.

– Ezt átélte száz éve Jósa is, de abból soha nem engedett, hogy a múlt ápolása mennyire fontos egy egészséges jövő létrehozásához. Ma mi vagyunk ennek a küldetésnek a végrehajtói, muzeológusok, múzeumi dolgozók. Ha Jósa András látta a kiutat, és sosem csüggedt ebben az ügyben, hát nekünk sem szabad. Ha másért nem, akkor az ő emlékezetéért.

A Jósa András Múzeum napja – a főépület felújítása miatt – a Kállay Gyűjteményben folytatódott, ahol átadták a Pro Museo-díjakat.

– Ahogyan a személyes életünkben, úgy a múzeumi létünket tekintve is minden évnek megvan az az eseménye, ami a legnagyobb feladatnak vagy éppen a legjelentősebb eredménynek számít. Az idén a múzeum felújításának előkészítése, a műtárgyak csomagolása és az osztályok elköltöztetése volt az, ami fenekestől forgatta fel a mindennapi munkánkat, miközben az M49-es út nyomvonalán az elmúlt évtized legnagyobb felületű feltárásait végeztük, és látogatási rekordot döntöttünk a sóstói skanzenben. A keserédes helyzeten még egyet csavartak a nemzetközi események – engedett bepillantást a múzeumi kulisszák mögé dr. Rémiás Tibor.

Az intézmény igazgatója rátérve az első díjazott laudációjára, elárulta: miközben a négyzet- és köbméter, látogatószám és határidők bűvöletében, szorításában dolgoztak, jó volt néha benyitni egy irodába, ahol a Kossuth rádió halk duruzsolása mellett egy muzeológus hangyaszorgalommal és irigylésre méltó céltudatossággal összesítette évtizedes munkájának kutatásait.

– Az elmúlt időszakban a megyei és a tágabb térség általa is vizsgált hun kori leletanyagával foglalkozott, miközben az adattári anyagait rendezte, s az eredmények hamarosan országos jelentőségű monografikus kiadványban fognak megjelenni. Régészeti jelentősége messze túllép majd Szabolcs-Szatmár-Bereg határain, az országos és nemzetközi szakmai körökben is nagy érdeklődésre számíthat. A Pro Museo-díjjal – amit a kollégáink szavaztak meg – mindannyian köszönetünket fejezzük ki dr. Istvánovits Eszter régészünknek négy évtizedes munkájáért.

– Negyvenegy évvel ezelőtt, pályám kezdetén szabadon dolgozhattam, senki nem szólt bele a munkámban, és most megkaptam ugyanezt a felmentést a kollégáimtól, amiért nagyon hálás vagyok – fogalmazott a megszokott tömörséggel és kedvességgel a rangidős régész.

Szintén Pro Museo-díjat vehettek át a Nóra-97 Kft. vezetői, Tóth Zoltán és felesége, Nóra, akikkel a régészeti osztály kiváló kapcsolatot ápol. S nemcsak velük, hanem a cég gépészeivel és bontóembereivel, akikkel egy-egy ásatás kezdetekor régi ismerősként üdvözlik egymást.

– Óriási területeket kutattunk meg közösen, megszámlálhatatlan órát töltöttünk el együtt hóban, sárban, kánikulában. A feltárások menetét és módszerét egymás mellett és egymástól tanultuk meg. Az évek alatt sok olyan probléma merült fel, amelyek a mindennapi munkánkból adódtak, s amikre mindig találtunk megoldást. A szerződéses kötelezettségeken kívül a cég több olyan feltárást is támogatott, ami már nem fért bele a múzeumi keretbe, de tőlük gépet és embert kaptunk, hogy a szakmai kíváncsiságunknak eleget tehessünk. Számos kiadványunk bőkezű mecénása volt, de segített a raktáraink költöztetésében is. Ezzel az elismeréssel szeretnénk kifejezni a hálánkat – nyújtotta át dr. Rémiás Tibor a Balogh Géza szobrászművész készítette plakettet a társaság vezetőinek. A múzeum igazgatója végezetül emléklapokkal köszönte meg a jubiláló kollégák munkáját.