Bóna Bernadett

Húsvágóbárd

Chopper

Gyűjtés helye, éve: Tiszadob, 2000

Készítés ideje: XX. század első fele

Gyűjtemény: Sóstói Múzeumfalu néprajzi gyűjteménye, ltsz. 2001.36.30.

Méret: 32 x 14 cm

Az ország több részén előforduló állatalakos bárdok általában rókát vagy lovat jelenítenek meg. Habár a lónak jelentős szerepe van a magyarok ősvallásában, tömegesen nem láthatjuk a népi díszítőművészetben. Elsősorban olyan tárgyakon jelenik meg, mint például a kútágas, kapu, ágyvég, csigacsináló, vagy mint esetünkben, a stilizált ló formájú húsvágó bárdon. Feltételezhető, hogy a ló kultikus szerepe, illetve mindennapi látványa együtt eredményezte ábrázolását, ugyanúgy, mint az egyéb vastárgyakon felfedezhető kígyó vagy madár formája.

A bárd a házi húsfeldolgozás, a hagyományos disznóvágás eszköze volt. Használata előtt és után a nők tisztították meg, azonban karbantartását, élezését és a vele való munkát a férfiak végezték. Egyes vélekedések szerint az igazán jó ízű kolbászba a húst bárddal kell összevágni, mert a daráló, bár gyorsabb volt, de úgy összezúzta a húst, hogy eltűnt annak zamatos íze. A technikai fejlődés felgyorsulásával a húsvágó bárd funkciója is átalakult, mint műtárgyunk esetében is, amelyet múzeumba kerülése előtt csalamádévágásra használtak. A paraszti munkaeszközök e darabját nem házi specialisták, hanem iparosok állították elő, akiknek termékei a XIX. században váltak általánosan elérhetővé. Míg e bárd esztergált nyele asztalosok „tömegtermékének” tekinthető, addig vágó részének figurális kiképzése egyedi kovácsmunkának tűnik. A nyél végén két párhuzamosan körbefutó vésett vonaldíszítés látható, míg a vágó rész pusztán formájával, tehát egyedül a ló körvonalával díszít. Az él és az állat lábai közti terület, valamint a szem „áttört” kidolgozású, aminek révén a ló jellegzetes kontúrja jobban kirajzolódik. A megformázott ló mozdulata az igahúzó, erőlködő állat képzetét kelti, ami harmóniában van a bárd vágó, erőt kifejtő funkciójával.

Place and year of acquisition: Tiszadob, 2000

Time of making: 1st half of the 20th century

Collection: Museum Village Sóstó, Ethnographic Collection, inv. no. 2001.36.30.

Size: 32 x 14 cm

The animal figure decorating choppers in Hungary is normally a fox or a horse. Although the horse plays an important role in the ancient religion of Hungarians, we don’t see too many in the decorative folk art. We meet horse figures mainly on sweep-pole wells, gates, bed-ends, noodle-makers or on choppers. Supposable, the horse’s cultic role and its everyday presence together resulted in its depiction, similarly to the images of snakes and birds on other iron objects.

The chopper was the traditional tool in meat treatment at home and in pig slaughtering. It was cleaned by women before and after use but the maintenance, the sharpening and the work with it was men’s scope of responsibility. According to certain opinion, the meat for a really good sausage has to be chopped by the chopper because the mincer, although faster, broke the meat so much that it lost its taste too. Due to the development of technique, the chopper’s function changed too, as in case of this item: before it was donated to the museum, it was used to chop pickles. Choppers were produced by industrial professionals, whose products were widely available in the 19th century. While the chopper’s turned handle is the result of joiners’ “mass production”, the horse of the chopper seems to be an individual blacksmith’s work. The end of the handle is embellished by two parallel, carved lines, while the chopper itself can be considered as ornament already due to its form, to the outline of the horse. The area between the knife and the legs of the animal and his eye are pierced and so the typical outline of the horse is more emphasized. The movement of the horse evokes an animal in work, pulling and straining itself – in harmony with the chopper’s cutting and therefore force requiring function.