Iparművészeti Gyűjtemény

Iparművészeti alkotások gyűjtésével mondhatni alapítása óta foglalkozik a Jósa András Múzeum, bár az a pár iparművészeti jellegű tárgy, amely Jósa András és Kiss Lajos igazgatósága alatt került a múzeumba zömében magánszemélyek ajándéka volt. Az első jelentős gyűjtések 1950 után történtek, amikor a volt Városi Múzeum megmaradt anyagát a Jósa András Múzeumba olvasztották, s vele együtt ide került a Saáry Sándor hagyaték is. Ennek a gyűjteménynek volt a darabja a XVII. század környékén készülhetett, gondosan megmunkált „Wallenstein ezüstpohár” is, melynek készítője mind a mai napig ismeretlen számunkra.

Itt őrizzük Szabolcs vármegye céhes anyagának egy részét is: a nyíregyházi csizmadia társaság társpoharát 1834-ből valamint a nyíregyházi festők céhének sárgarézből készült pecséttartóját 1846-ból. Kiemelkedő darabja a gyűjteménynek a bodrogkeresztúri bodnár céh boros kannája 1825-ből.

Egyik legjelentősebbnek tartott együttese az iparművészeti gyűjteménynek az a 12 személyes ezüst étkészlet, amely Dessewffy Géza egykori Monarchia-beli vezérkari ezredes tulajdonát képezte. A készlet a XIX. század első harmada és a XX. század eleje között készült. Az eredeti, magyarországi, elsősorban felvidéki mesterek által készített tálalóeszközöket, sótartókat, hat személyre szóló villákat, kanalakat a későbbiekben pesti és bécsi mesterek által készített villákkal, kanalakkal és késekkel egészítették ki.

Helytörténeti szempontból is jelentős az ún. „Szabolcs vármegyei ezüst étkészlet”. A 131 darabos készletet, melyet egykor a főispáni fogadásoknál használták, Sándor Rezső nyíregyházi órás és ékszerész készítette a XX. század elején.

Némelyik tárgy nem annyira iparművészeti jelentőségénél fogva, hanem az egykori tulajdonoshoz való kötödése révén került a múzeum nyilvántartásába. Így került gyűjteményünkbe Benczúr Gyula bútorainak és személyes jellegű tárgyainak pár darabja, például festőpálcája, rajzolószéke és palettája, valamint a híres költőnő Czóbel Minka petróleumlámpája is.

A gyűjtemény gazdag textilanyagának kiemelkedő darabja Ferenczy Noémi, Szent Istvánt ábrázoló, csaknem 9 négyzetméteres gobelinje, amelyet a művésznő, Nyíregyháza városának kérésére készített 1941-ben.

Bútorgyűjteményünk egyik gyöngyszeme, az a gazdagon kiképzett intarziás tálaló, mely Svájcban készült a XVIII. század első felében és ma a szabolcsi Mudrány kúriában található.

Ugyancsak itt látható egy páratlan szépségű 1870 körül készült, opál üvegből és bronzból készült állólámpa, amely egykor József nádornak, Magyarország egykori főhercegének alcsúti kastélyában lévő lámpagyűjteményhez tartozott. Mindkettő 2010-ben került a múzeumunk nyilvántartásába.

 

Madár Xiména

Művészettörténész