Régészeti Gyűjtemény

A nyíregyházi Jósa András Múzeum máig legnagyobb és legfontosabb gyűjteménye a régészeti. Köszönhető ez a múzeumalapító Jósa András érdeklődésének. Az ő célja kezdettől fogva az volt, hogy a megye földjében rejtőző emlékek méltó helyen kerüljenek megőrzésre. Szinte szimbolikus értékűnek is tekinthetjük, hogy a múzeumi gyűjtemény első darabjai is régészeti tárgyak, az 1868 novemberében megásott egyik geszterédi halomsír római kori leletei. A régészeti gyűjtemény fontosságát pedig az a tény vetíti előre, hogy ezeket a tárgyakat rögvest bemutatják a frissen induló Archaeológiai Értesítő (az egyik legfontosabb magyar régészeti folyóirat) első számában.

Jósa doktornak sikerült Szabolcs megye minden pontján mozgósítani nemesi származású barátait. Elsősorban ezeknek a jó kapcsolatoknak köszönhető, hogy a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott. Az ekkor létrehozott Szabolcsvármegyei Múzeum alapját a Jósa András által már évek óta szorgosan gyűjtött régészeti leletek jelentették. A régészeti tárgyak száma két év (1871-re) alatt 2000-re nőtt, 1162 éremre és 238 más tárgyra.

Jósa András gyűjteményének talán egyik legértékesebb és legszebb része a bronzkori és kora vaskori depot-kollekció. A honfoglaló leletek mellett alighanem épp ezekkel lehetett a “nyíri pajkost” leginkább megörvendeztetni. Nagy gonddal egyenként rajzolgatta végig szeretett bronztárgyait, s csaknem valamennyinek elkészítette üvegnegatívra a csoportképét is. A Jósa András Múzeum – a Nemzeti Múzeum után – az ország második leggazdagabb bronzkincs gyűjteményét őrzi.

Ugyancsak itt található meg az ország talán máig leggazdagabb honfoglalás kori gyűjteménye, melyet olyan lelőhelyek fémjeleznek, mint Geszteréd, Rakamaz, Kenézlő, Eperjeske, s még hosszan sorolhatnánk. A múzeumnak nem akadt olyan igazgatója, aki ne szentelt volna különös figyelmet e ragyogóan gazdag lelethorizontnak. Jósa András, Kiss Lajos, Csallány Dezső, Dienes István, Németh Péter egyaránt gyarapította e gyűjteményt. A honfoglaló temetők dokumentálásában mutatkozott meg talán leginkább Jósa András korát megelőző tevékenysége: a sírrajzok, temetőtérképek (elegendő csupán utalnunk arra a tényre, hogy László Gyula nagyhírű alapvetését A honfoglaló nép életéről éppen Jósa adattári anyagai alapján készíthette el. Az 1900-as évek elején 1940 kőkori, 1993 db réz- és bronzkori, 1301 db La Tène kori, 110 db népvándorlás kori, 754 db honfoglalás kori és 37 db különféle időből való tárgy volt található a múzeumban.

A régészeti leletek gyarapodása a múzeumalapító halála után sem állt meg. Utóda, Kiss Lajos is igen nagy szorgalommal végezte a veszélyeztetett lelőhelyek mentését annak ellenére, hogy őt a néprajz és a képzőművészet sokkal jobban vonzotta.

Az igazi növekedés azonban a második világháború után indult meg, egyrészt az ötvenes, másrészt a kilencvenes évek nagy területet érintő földmunkákkal járó beruházásai nyomán.

1951. évi államosítás után, Dr. Nyárády Mihály kapott megbízást az intézmény ügyvezetésére. A kapott feladatot: a romos múzeum életrehívását, az állandó régészeti és néprajzi kiállítás elindítását 1951-ben sikerrel oldotta meg. Így a múzeum tárgyi állománya rohamosan megduzzadt. A régészeti tárgyak darabszáma meghaladta a 100000 db-ot. A tárgyi állomány gyarapodása tekintetében, Szabolcs-Szatmár megye körülbelül a harmadik –negyedik helyre jutott előre a megyék sorában!

Múzeumunk jelenleg 281859 db-os (leltározott) régészeti anyagot őríz. Állatcsont állománya 19759 db-ot számlál, antropológiai csontvázak száma pedig 843 db.