A jósa András Múzeum időszaki kiállítása

Megtekinthető: 2020. MÁRCIUS 8.

„A Sziklától a kőbaltáig – Az erdőtől a sivatagig”

Az ember hatása a klímaváltozásra az őskorban: egy eszköz története.

A tárlat témája az egyik legfontosabb mai globális probléma, az ember okozta klímaváltozás. A kiállítás ökológia szemlélettel mutatja be a látogatónak azt a pillanatot, amikor hosszú története során az ember először befolyásolja jelentősen a környezetét. Elindítva ezzel azt a hosszú folyamatot, mely napjainkban már az ember fennmaradását is veszélyezteti. A kiállítás az újkőkori csiszolt kőeszközök készítését és használatát mutatja be hazai őskori (Kr. e. 5. évezred) régészeti tárgyakon
keresztül. A csiszolt eszközök „életének” szakaszait a nyersanyag beszerzésétől („szikla”) a kész, nyélbe illesztett eszköz („kőbalta”) használatának módjain át a néprajz segítségével ismerhetjük meg. E célra Új-Guinea modernkori, de a múlt század végéig technikailag újkőkori szinten álló társadalmainak szaktudását és tárgyait hívjuk segítségül. A néprajzi gyűjtés adatai és tárgyai a 19. század végéről, illetve a 20. század második feléből származnak. Az utóbbi, aprólékosan dokumentált (fotó, rajz, film), így magunk is részesei lehetünk az élménynek – akárha az őskorban tennénk időutazást – hogyan készültek a kőbalták. A kiállítás különlegességét éppen ez a szemlélet adja, a régészeti tárgyak használatának a néprajz segítségével történő bemutatása. A régészet eredményeit és a néprajz tanúságait kiállításunkban a kísérleti régészet ötvözi, néhány példán igazolva az egykori famegmunkáló szerszámok hatékonyságát, készítőik és használóik mesterségbeli tudását. A kőbalta vagy fejsze és társaik (vájóbalta, vésők) olyan eszközöket jelentenek, amelyek szinte változatlan formában és funkcióval több ezer éven keresztül, egészen napjainkig fennmaradtak, csupán nyersanyaguk – kő helyett fém – alakult át. Az első fakitermelő és fafeldolgozó szerszámokkal végzett munka alakította ki a máig élő mesterségek jelentős részét, ami óriási tudásanyag felhalmozásával járt. A kiállítás megmutatja, hogy tudásunk, ismereteink az emberiség története szempontjából meghatározó időszakban, a neolitikumban, a Kr. e. 6–5. évezredben formálódtak ki, alapozódtak meg. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az ember hatása a környezetére a fa kivágására és felhasználására alkalmas csiszolt kőeszközök megjelenésével veszi kezdetét. E rendkívül hatékony szerszámok indították el azt a láncreakciót – „fejlődést” – amelynek végén jelenleg állunk. A termőföld hasznosítása, az erdők irtása a környezetnek közvetlen átalakításával járt, melyet mára az emberiség előtt álló legnagyobb kihívásként élünk meg. Közös múltunk ma is hasznosítható tudást hordoz az ember és környezet kapcsolatáról.

 

A kiállítás kurátora: dr. Antoni Judit.